Sárkány Bertalan a Dob-Office rovatban

A sorozat tizennyolcadik részében Sárkány Bertalan – a Mary PopKids, és a Margaret Island ütőse – mesél arról, hogyan telnek mostanában a napjai, hogyan éli meg ezt a helyzetet.

 

 

– Először is engedd meg hogy gratuláljak ahhoz, hogy bekerültél a VivaRhythm nemzetközi csapatába, egyedüli magyarként. Elmondanád nekünk, hogy pontosan mit jelent ez?

– Sokan nem tudják rólam, hogy az eredeti végzettségem szerint közgazdász és üzleti tanácsadó vagyok. Az MA diploma után a zenélés mellett szervezetfejlesztéssel kezdtem el foglalkozni. Mindig érdekelt, hogyan lehet látszólag távoli területeket összekapcsolni. A szakdolgozatomat is olyan saját fejlesztésű ütőhangszeres tréningről írtam, ahol a hétköznapi munkavégzés és az ütőhangszeres játék közti párhuzamokat kerestem. Jelenlegi vállalkozásom a koncertek mellett a RitmusLabor. Egy pszichológus kollégával, Vajda Emivel olyan ütős tréningeket tartunk, amelyek célja az együttműködés fejlesztése.

– Nagyon jó, baráti kapcsolat fűz a Meinl Percussion ütőhangszergyártó céghez, akiknek a hangszereit a színpadon is használom. Új hangszercsaláddal bővült a kínálatuk. A Meinl VivaRhythm hangszereket dobköröknek fejlesztették ki, a hangszerek könnyített, strapabíró anyagból készülnek és nagyon praktikusan szállíthatóak. Pontosan ezekre a hangszerekre volt szükségem a RitmusLabor tréningekhez. Azóta a VivaRhythm nemzetközi facilitátorai közé kerültem, ami nagyon megtisztelő.

 

 

– Berci, egyébként te hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet?

– Én tervező karakter vagyok. Szeretem, ha a keretek tiszták, nehezen viselem a bizonytalanságot. A felszabadult időt igyekszem kihasználni és fejlődésre fordítani, mentálisan és fizikálisan is. Várom a pillanatot, amikor végre újra színpadon állhatunk.

 

– Mivel telnek a napjaid?

– Már a járvány előtti időszakban is próbáltam állandó napi rutint kialakítani. A délelőttök általában gyakorlással telnek. Olyan hangszerek vannak nálam, amiket eddig ritkábban használtam, kívül estek a komfortzónámon (darbuka, pandeiro). Délután az ütőhangszeres tréning továbbfejlesztésével foglalkozom és olvasok. Hetente háromszor járok futni. A karantén időszakot a Balatonnál töltöm, ezért szerencsére sok időt vagyok természetben. Érdekes a kontraszt, ebben az időszakban általában már megkezdődik a koncertszezon, a pörgés, ehelyett most marad a séta, nyugalom.

 

 

– A zenekarokkal hogyan tartjátok a kapcsolatot?

– Mivel egészen eddig a fizikai találkozás nem volt kivitelezhető, ezért az online térben tudtunk csak találkozni. Így zenekari próbát sem tudtunk tartani. Már az is igazi élmény volt, mikor esetleg valamelyik zenésztárs számötletet küldött át és itthoni körülmények közt rá tudtam játszani.

 

– Hogyan gyakorolsz jelen helyzetben?

– A kialakult helyzet egyik nagy előnye szerintem, hogy sokkal több energia marad saját magunk megfigyelésére. Ezt legintenzívebben a gyakorlásnál érzem. Olyan elemekre tudok figyelni, ami mellett a forgalmas időkben elsiklottam. Igyekszem új technikákat elsajátítani és inspirációt meríteni a zenehallgatások során.

 

 

– Te mit vársz, mi lesz, ha egyszer teljesen vége lesz ennek a vírus helyzetnek?

– Én biztos, hogy sokkal jobban meg fogom becsülni azt az időt, amit közös zenéléssel tölthetek. Hiszen ez az időszak is megerősített abban, hogy milyen ereje van a személyes találkozásoknak.

 

Egy korábbi, mélyebb interjú Sárkány Bertalannal itt olvasható.