Zombor Szabolcs a Dob-Office rovatban

A sorozat huszonharmadik részében Zombor Szabolcs – a Karmapirin zenekar dobosa és vezetője – mesél arról, hogyan telnek mostanában a napjai, hogyan éli meg ezt a helyzetet.

 

– Szabi, te hogyan élted meg a március közepe óta eltelt időszakot?

– Elég kellemesen! Novemberben befejeztük a Madárka-turnét a Karmapirinnel, aztán rögtön elkezdtük a harmadik lemez dalait írni, melynek stúdiómunkáit február végére fejeztük be, majd székelyföldi mini-turnéra indultunk, ahonnan március 8-án jöttünk haza. Mindeközben a MINA zenekarral is felvettük az első kislemezünket.

Márciusra nagyon elfáradtam, úgyhogy az égiektől ajándékba kaptam ezt a kényszerpihenőt. Tíz hétig elő sem vettem a hangszeremet. Ez az időszak arról szólt, hogy mindent megcsináltam a ház körül, amire évek óta nem volt időm. Hazaköltöztettem az egyetemista gyerekeimet Budapestről, hogy legyen sörtársaságom esténként, kertészkedtem, sütöttem-főztem, nagyokat aludtam, olvastam, komolyzenét és régi P. Mobilt hallgattam. Közben meg télapós szakállt növesztettem.

 

– Mivel telnek most a napjaid?

– Két hete újraindult a Szüret Alkotóműhely, ezért a zene visszatért a mindennapjaimba. Koncertezni még nem tudunk, de ez az átmeneti időszak például remek lehetőség a dalírásra. A Karmapirin zenekar három új dalvázlaton dolgozik, a MINA pedig a márciusban elmaradt stúdiófelvételeinek pótlását készíti elő. Be kell melegíteni a rozsdás ujjakat. Az otthon töltött tíz hét alatt számos dísznövényt ültettünk a feleségemmel, de komoly konyhakertet is létesítettünk, ezért a kert gondozása továbbra is napi feladat.

 

 

– Hogyan gyakorolsz? A Karmapirinnel már meg tudtátok kezdeni a próbákat?

– Sosem voltam egy magányosan gyakorló típus, valahogy ez nekem nehezen megy. Persze lazító gyakorlatokat, kézrendezést én is szoktam csinálni, de dobfelszerelésen általában csak a próbákon szoktam játszani, pedig van otthon kettő is belőle. Ha stúdióba készülök, akkor azért leülök a hangszerhez, mert szeretem az utolsó hangig kitalálni, hogy mit akarok játszani. Nem vagyok egy ötletelő fajta. A kézrendezést mindig egy összehajtott törölközőn végzem, olyan felületen, ahonnan nem pattan vissza a verő. Közben meg Derricket nézek a tévében.

 

 

– Milyen terveid vannak augusztus 15-ig?

– Augusztusra már vannak lekötött koncertjeink a Karmapirinnel, ezeket egyelőre még nem mondták le, de 1-2 hete a szeptemberi meghívások is elindultak. Addig viszont még van majdnem három hónap, amit értelmesen kell eltölteni. A Karmapirin 2020 év végén tervezte megjelentetni a harmadik lemezét, ez a céldátum valószínűleg előbbre kerül. A nyári időszakban stúdiómunkákat tervezünk, így a megjelenés akár nyár végére vagy koraőszre is lehetséges. A MINA is 2020-ban tervezte kiadni az első nagylemezét, tehát ezen is tudunk dolgozni a nyár folyamán, úgyhogy van mire nézni.

 

 

– Te mit vársz, mi lesz utána?

– Ezt sajnos ma senki nem tudja megmondani, mert rajtunk kívül álló dolgoktól függ a tömegrendezvények szabályozása. Eddig soha nem tapasztalt helyzetben vagyunk, ezért ennek rövid- vagy középtávú következményeit egyelőre nem ismerjük. Nem tudjuk például, hogyan fognak megváltozni a koncertre járó emberek szokásai, kerülni fogják-e a klubkoncerteket, vagy a zsúfolt fesztiválhelyszíneket, vagy éppen a visszanyert szabadság fog dominálni a döntéseikben és bepótolják az elvesztett élményeket? Ki tudja? Zeneipari kollégákkal sokat elemezgetjük a lehetséges folyamatokat, a koncertezés újra indítása körüli nehézségeket, de egyelőre csak találgatni tudunk.

 

– Mi lesz, ha egyszer teljesen vége lesz ennek a vírus helyzetnek?

– Erre a kérdésre a korábbiakban már megadtam a választ. Gondolom, ha vége a veszélyhelyzetnek, akkor szépen, lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Egy biztos: a járványhelyzet után semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. A fiatalokat vonzó koncertek továbbra is népszerűek lesznek, de egyáltalán nem biztos, hogy a középkorú, vagy idősebb korosztályt célzó rendezvényekre ugyanezt el lehet majd mondani. Az a forgatókönyv is elképzelhető, hogy felértékelődnek a kisebb közönséget mozgató, de értékes zenei élményt nyújtó formációk koncertjei. A zárt klubkoncertekkel kapcsolatban bizonytalan jövőképem van, véleményem szerint sok idő el fog még telni, mire teljesen elmúlik az emberek félelemérzete ahhoz, hogy újra önfeledten csápoljanak!