Ütőhangszerest is díjaztak

Lajhó Gyula ütőhangszeres művésztanár is megkapta a “Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért Díjat”.

– Hogyan élted meg a díj odaítélését, átvételét? Milyen érzéseid, élményeid voltak ezzel kapcsolatosan? 

– Meglepett, már az is hogy az intézmény – jelen esetben a (Miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc AMI) jelöltjei között szerepelhettem. Hálás vagyok iskolám vezetőinek, akik érdemesnek tartottak erre. A „Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért Díj”, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának szakmai felügyelete alá tartozó Nemzeti Tehetség Központ a Nemzeti Tehetség Program keretében hirdet meg minden évben 2013-tól. Meginkább meglepett, hogy érdemesnek ítéltek Bonis Bona díjra. A díjat augusztus 24 – én Tehetséggála keretében vehettem át az Akvárium Klub előadó termében Novák Katalin család – és ifjúságügyért felelős államtitkár asszonytól. A közel 60 díjat a köznevelési intézmények pedagógusai, szakoktatói, felsőoktatásban dolgozó oktatói és civil szervezetek tehetséggondozói kapták.

Amint említettem, Novák Katalintól vehettem át az elismerő oklevelet, a kristály plakettet, és az anyagi elismerésről szóló szerződést. 

 

– Milyen érzéseid, élményeid voltak ezzel kapcsolatosan? 

– A hála, az öröm, büszkeség.

 

– Milyen út vezetett el idáig? 

– Egyrészt hosszú, pontosan harminckét tanév, különböző alapfokú művészetoktatási intézményekben. „Hosszú Út” abban az értelemben is, mert naponta utaztam vidékre tanítani. Másrészt nem volt egyszerű – „szakmailag”- sem. A 90 –es években nem voltam ellátva megfelelő minőségű és mennyiségű kottaállománnyal sem hangszerrel. Növendékből viszont volt folyamatosan bőven. A kamarazene kulcsfontosságú volt. Ütő – csengettyű és harang együtteseket alapítottam, de az első formációban az ütőhangszereken kívül ének, fuvola, cselló, zongora és furulya színesítette műsorunkat. Elkezdem hangszerelni! Közben kottagrafikai ismereteket szereztem. Vonószenkart, kórust vezettem egy helyi közösségben ahol szintén „jól jöttek a hangszerelések, a minőségi kották. Első nemzetközi „pódiumunk” – kamarazenei vonalon – a Kaláka Folkfesztivál színpada volt. Gryllus Vilmos népszerű dalait adhattuk elő a szerzővel és a Kaláka együttessel.

– Az innováció végigkísért, például: hangszerpark bővítés, kottaállomány bővítés, élő zene hallgatása (közös koncertlátogatás), versenyeztetés (megyei, országos és nemzetközi versenyeken való részvétel), az együttesek fenntartása – motiválása (megyei, országos és nemzetközi fesztiválokon való részvétel), harmonikus szülő-növendék-tanár kapcsolat. Meghívást kaptunk több külföldi fellépésre az Eu-ban. Különböző Zenei fesztiválokon arattunk nagy sikert, és játszhattunk amerikai harangon, magyar csengettyűn – Adventi hangversenyeken is (Franciaországban, Ausztriában, Németországban). Részt vettünk több televíziós tehetségkutató műsorban, nagy sikerrel. Játszottunk a Müpában Kárászy Szilviával, az első Prima Primissima díjátadó gálán, melyet a televízió közvetített, és a Budafoki Dohnányi Szimfonikus zenekarral a Papp László Sport Arénában közel 8000 fős közönség előtt.

 

Bővebben:

https://bonisbona.tehetsegunk.hu/

Kép:

Nemzeti Tehetség Program – 1823