Versenyhelyezés Olaszországból

Láposi Dániel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős mesterszakos hallgatója megosztott első helyezett lett az Italy PAS (Music Emergency Contest) idei versenyén.

Szerettem volna többet tudni a versenyről, ezért megkértem Danit, hogy meséljen róla:

– Hogyan zajlott a verseny?

– A versenyt a nagy márciusi leállás után hirdették meg, kifejezetten a karantén-helyzetre alkalmazható módon. Az volt a koncepció, hogy a versenyzők az otthonaikban, a rendelkezésre álló hangszerekkel készítenek felvételeket, melyeket beküldenek a zsűrinek, így az online térben vívják meg a küzdelmet. Nagyszerű volt a mezőny, Kelet-Ázsiától az USA-ig a világ minden pontjáról küldtek felvételeket, rengeteg különböző ütőhangszert felsorakoztatva.

– Mivel járt ez a verseny? Hogyan készültél, milyen nehézségek voltak?

– Rengeteget készültem a versenyre és a munkám nem volt mindig akadálytalan. Mivel társasházban lakom, így az otthoni gyakorlás korlátozott volt. Amint jobb idő lett, egy közeli gyártelep elhagyatott részére jártam ki gyakorolni, biciklivel, dobtokokkal a vállamon. A szabadban gyakorlás nagy felüdülést jelentett, főleg mikor a telep mellett elhaladó biciklisek, egy-egy elismerő kiáltással üdvözöltek gyakorlás közben. Nehéz volt az is, hogy kevés közvetlen szakmai visszajelzést kaptam a munkafolyamat során, de nagyon hálás vagyok zeneakadémiai tanáraimnak, Joó Szabolcsnak és Fábry Boglárkának, akikkel online tartottam a kapcsolatot, és akik a lehető legtöbbet megtették, hogy segítsenek nekem, valamint hálás vagyok a családomnak, amiért a felvételek elkészítésében készségesen segítettek és napról napra biztattak.

– Számítottál a végeredménye?

– Őszintén nem számítottam rá. Természetesen ilyenkor az ember mindent megtesz, hogy a lehető legjobbat kihozza magából, de hogy ez nemzetközi szinten, ilyen nagy mezőny esetén mire lesz elég, azt soha nem lehet tudni. A felvételeket akárhányszor visszanézheti a zsűri, kellő figyelmet fordítva a legapróbb részletekre. A kulcs a győzelemhez talán az lehetett, hogy igyekeztem úgy figyelni az apróságokra, hogy közben az előadás nagy íve is megszülessen. Egyébként mindig ez a legnehezebb, de az eredmény azt mutatja, hogy most sikerült megvalósítani.

– Mik a további terveid?

– Elsődleges tervem az Ensemble Z kamaraegyüttesben való tevékenykedés. Az Ensemble Z-t 2016-ban alapítottuk meg kedves barátommal, Siklósi Kristóffal. Célunk, hogy új megvilágításba helyezzük korunk zenéjét és kiemelten szólítsuk meg vele a Z generációt. Klasszikus- és jazz zenészeket egyaránt bevonva, műfajok széles skálájáról válogatva, valamint a legfiatalabb zeneszerzőkkel együttműködve olyan perspektívát adunk a jövő zenéjének, melyben a szerzők, a zenészek és a közönség között sokkal több kapcsolat létesül, így hitelesebbek és élményszerűbbek lehetnek az előadások, magyarul teljesebb lehet a kép. Az együttesben ütőhangszeresként és zeneszerzőként egyaránt tevékenykedem. Az együttessel való céljainkból egyenesen következik, hogy fontosnak tartom az oktatást így mindenféleképpen tanítani is szeretnék.

 

A verseny “atyjának” facebook posztja:

A RitmusDepo nevében gratulálok, további szép sikereket!

 

FRISSÍTÉS:

Ezen a versenyen hazánkat négyen képviselték: Kolics Máté, Madaras Zoltán, Tóth Levente, és a győztes – Láposi Dániel!

 

A versenyről bővebben:

http://www.italypas.it/project/