Bágyi Balázs

Bágyi Balázzsal videós interjú keretében beszélgettem egy hétköznap délelőtt a zenei életéről, a zenekaráról, a Jazz Szövetségi teendőkről, és még sok minden másról.

  • Nekünk két gyerekünk van: a kisfiunk 5, a kislányunk 3,5 éves. Már mindketten az oviban vannak ilyenkor. Nálatok mi a helyzet?
  • Az enyémek nagyobbak már, a fiam 13, a lányom 8 éves, de mi elváltunk 2 éve, és ők az anyukájukkal élnek. De egyébként sokat vannak velem is. Van egy új kapcsolatom, egy ideje már kiköltöztem hozzájuk Pomázra. Korábban bent laktam Budapesten, csak a tavalyi karanténos esztendő után úgy gondoltam így lesz a legjobb. Itt is van 2 gyerek, úgyhogy mi gyakran 4 gyerekkel vagyunk, az már mikrobuszos történet, pláne ha biciklit is viszünk, vagy bármi mást… Szóval az enyémek már nagyobbak, sulisak már.

 

  • Ők egyébként járnak zeneiskolába? Ez zenészeknél mindig egy érdekes kérdés, hogy a gyerekek tanulnak-e valamilyen hangszeren.
  • Képzeld el az van, hogy a fiam nem muzikális. Viszont iszonyú penge agya van, matekzseni, meg sakkozik, őt nem érdekli a zene. A lányom nagyon muzikális, őt érdekli. Nagyon jól énekel, és tanítom zongorázni is, azzal is tök jól haladunk. Itthon van minden, egy háromszögben élem az életem. Itt van a dob mögöttem, itt van a laptop az íróasztallal, és itt van még a zongora. Abszolút home-office élet van.

 

  • Tehát ha zenét írsz, vagy gyakorolni akarsz, akkor nem kell kimozdulni. 
  • Semmi mást nem csinálok egész nap, csak gyakorlok, meg zenét írok.

 

  • Tökéletes.
  • Meg néha odaülök a laptophoz, és valamit lebonyolítok. Az lehet egy interjú, vagy éppen egy vezetőségi ülés a Jazz Szövetséggel. Most pont a Jazz Showcase zsűrizésben vagyunk benne (2021. 01. 22-én zajlott az interjú), úgyhogy most ennek a meeting-jei mennek, meg szervezem az életemet. A magam és a zenekarom jövőjét próbálom összerakni. 

 

  • Balázs ez csak most van így, tehát a pandémia hozta, vagy korábban is ilyen home-office volt?
  • Korábban sokat tanítottam. ‘98-ban diplomáztam a Jazz Tanszéken, és mindjárt utána elkezdtem tanítani. Móron volt az első főállásom, és aztán Fehérváron.

 

  • A Lauschmannban?
  • Igen, és előtte párhuzamosan voltam az állami Hermann konziban. Ezután jött tulajdonképpen a Lauschmann felkérésre, amikor még volt az a jazz iskola, Mits Gergő után ott voltam igazgató. De nyilván az óraszámom nem volt olyan magas. Amikor ez az időszak véget ért, akkor 2013-2020-ig voltam intézményegység vezető Lovasberényben. Ott laktunk Berényben, a gyerekek még mindig ott laknak, meg oda járnak iskolába. Aztán nagyon jó érzékkel – valahogy így hozta az élet -, pont a karantén időszak előtt közös megegyezéssel megszüntettük a főállásomat, óraadóként viszont még most is járok le. 

 

  • Ez egy tudatos dolog  volt nálad, vagy ösztönösen jött, hogy ennek most vége kell lennie?
  • Nem, ez húzódott már évek óta. Az történt, hogy az életem annyira a színpad felé tolódott, illetve amióta a New Quartet van, 2013-óta, a turnézási aktivitás, meg az előadóművészi oldalam erősen felfelé ívelt. Egyszerűen már nem tudtam párhuzamosan csinálni a kettőt. Az elmúlt 25 évben párhuzamosan csináltam a tanítást és a színpadot. De aztán elbillent a mérleg nyelve a színpadi lét felé, pláne amióta nagyon megerősödött a saját produkcióm, és a saját zeném. Ez egy ilyen személyes evolúció, ahogy a komponálási hajlamok, képességek megerősödtek. Ahogy ezek fejlődtek, egyre több saját zenét írtam, aztán egyre jobban akartam azt promotálni, a saját zenekar is gyakorlatilag ezt szolgálja ki. Abban a műhelymunkában valósítom meg azokat az elképzeléseimet. Ez az egész arrafelé vitt, hogy többet voltam színpadon, több olyan háttérmunkát végeztem, ami a saját produkciómat erősítette, és egyszer csak azt vettem észre, hogy hetekig turnén vagyok. Ez most nyilván nem a 2020-as évre vonatkozik, hanem az azt megelőző 5 évre. Egyszerűen bármilyen rugalmas is volt a munkahelyem, bármilyen aranyosak voltak mind az igazgatónő, mind a fenntartó, de nem lehetett már ezt a rendszert fenntartani. Tehát ha elmentem az USA-ba, európai körútra vagy Kínába 3 hétre, azt nem lehetett már főállás mellett csinálni.

 

  • Persze, ez teljesen érthető…
  • Én is éreztem ezt, már többször fel akartam állni. Beszélgettünk arról, hogy ennek egyszer el fog jönni az ideje, és aztán ez egyszer be is következett. Csak amikor ezt a döntést meghoztam, mondjuk 2019-ben, akkor még nem látszott, hogy mi lesz 2020-ban. Úgyhogy egy hosszabb vajúdás után megszüntettem a főállásomat, és most 1 napban vagyok óraadó tanár. 

 

  • Ezek szerint azért a tanítás megmaradt valamennyire?
  • A tanítás megmaradt, de nagyon lecsökkentettem.

 

  • És most hol tanítasz?
  • Maradtam Lovasberényben, az ottani művészeti iskolában.

 

  • Alapfokúban?
  • Így van, itt voltam korábban intézményegységvezető 7 évig.

 

  • Tehát ugyanott vagy, csak más státuszban.
  • Igen, maradtam ott, óraadóban. A státuszomat megszüntettük, számlásként dolgozom, gyakorlatilag én a saját cégemben vagyok állásban. A Bt-m a saját dolgaimat igazgatja, ide tartozik a pályázási tevékenység, a lemezkiadás, a koncertek, színházi munkák. Illetve van néhány privát növendékem is. Az teljesen rugalmas. Például van egy erdélyi fiú, akit mindig is online oktattam, tehát ez a “jelenség”, amit a múlt évben kezdtünk el csinálni, hogy online oktatunk, az nekem nem volt új, mert ezt én évek óta csináltam. Csak korábban a Zoom nem volt ennyire népszerű, hanem a Skype-ot használtam. Digitális oktatásban egy csomó külföldi növendékem volt, például kínaiak, angol nyelven én már évek óta oktatok online…

 

  • Ezek szerint ez neked nem volt újkeletű.
  • Nem, egyáltalán. Csak a dolgoknak a mennyisége átrendeződött. Már nem tudok heti 20 órában tanítani.

Közzétette: Balazs Bagyi – 2019. július 6., szombat

 

  • Az előbb említetted a New Quartet-et, a zenekarodat, aminek nemrég jött ki az új albuma, meg is hallgattam már azóta néhányszor. Mesélnél egy kicsit róla? Hogyan született? Milyen gondolatok vezéreltek?
  • Nyilván felvetődik rögtön a kérdés: Miért lett ez New Quartet? Mert volt egy régi is. A “sima” Bágyi Balázs Quartet, az 2003-2011-ig létezett. És annak a mindenfajta lehetőségeit “kimaxoltuk” akkor. Az teljesen másfajta zene volt, az etno-jazz volt. A hangszeres összetétele is más volt. Volt cimbalom is, meg Tűzkő Csaba szaxofonozott, szóval ez teljesen elment ilyen folkos irányba. Aztán a végén egy betegség okán kénytelen volt abbahagyni a szaxofonozást, és letette a hangszert. Az, hogy Csaba mint hangszeres megszűnt létezni, én pedig úgy éreztem, annak a zenekarnak kicsit ki is merültek a lehetőségei, abba is maradt, feloszlattam a zenekart 2011-ben. Aztán 2013-ban, amikor 40 éves lettem, akkor alapítottam a New Quartet-et két okból. Egyrészt azért, mert az eltelt 2 évben nem volt az a fajta alkotó műhelymunka jelen az életemben, ami korábban is létezett, és ami azóta nagyon-nagyon intenzív lett, és akkor kezdtem érezni ennek a hiányát. Elkezdtem érezni azt is, hogy írni szeretnék többet, mint korábban. Az a legegyszerűbb, ha a közelemben van egy előadói apparátus, aki ezeket a kompozíciókat meg is tudja valósítani. Illetve amikor 40 éves lettem, azt éreztem, hogy eddig semmi olyan kiemelkedőt nem hoztam létre. Országosan ismert voltam, de ennél többet akartam megvalósítani, a nemzetközi porondra szerettem volna intenzíven kilépni. Meg akartam “mérettetni” magamat, meg a zenémet. Nagyon nagy erővel álltam neki ennek az új zenekarnak. Azt hozzá kell tennem, hogy én mindig is önmenedzselést végeztem, 25 éve vezetek saját produkciót, amikor jazz tanszakos voltam, akkor is volt már zenekarom. Soha nem volt manager-em, mindent magam csinálok. Megírom a zenét, összerakom a bandával, megírom a pályázatokat, megírom a projekteket, beszélek a szervezőkkel, tárgyalok, szerződést kötök… Amiket célul tűztem ki magam elé, azt a New Quartet-tel sikerült megvalósítani. Ez egy merőben más zenei világ, mert a szaxofon, zongora, bőgő, dob, az egy teljesen hagyományos jazz felállás, akár ha a Coltrane Quartet-re gondolunk, vagy más hasonló együttesek, vagy például az én nagy példaképeim, akikkel többször is találkoztam, beszéltünk is, az Branford Marsalis, az ő munkássága számomra példaértékű.
  • Szóval egy hagyományos felállás ez, de mégis modern módon, sokféle hatás tükröződik benne. A legutóbbi, 2020-as albumon sok akár klasszikus zenei hatás is van. Például ha a Rubato Prayert meghallgatod, a bőgőn vonóval is játszatom a Petit.

 

 

  • Ez is a klasszikus zenéből jött, ugyanakkor meg kortárs elemek, hard bop-os elemek is vannak benne.  A Tricky Juice egy up tempo swing. Egyszóval nagyon sok dolog van összegyúrva, de mégis azt gondolom, hogy ennek a zenekarnak, mivel ez egy állandó felállás, és egy műhelymunka, ahol a kompozíciók megvalósításában nagyban számítok a tagoknak az invencióira is, és ebből az egészből alakul ki egy sajátos “sound”, egy zenekari hangzás, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Úgy vagyunk ezzel, hogy a New Quartet az minden tagnak a második családja, nagyon egybe van forrva. De ez elengedhetetlen is, persze most megint nem a 2020-as évre gondolok, hanem az előző évekre, amikor nagyon sokfelé turnéztunk.

 

  • Milyen nálatok a turné? Nem okoz gondot az “összezártság”?
  • A repülőgépen, a szállodában, mindenhol együtt vagyunk. És nagyon nem mindegy, hogy kivel vagy. Az a 1,5 órás koncert, amit a színpadon együtt el kell tölteni, az egy dolog. De hogy azon kívül a nap másik 22 órájában mi történik, az megint egy másik dolog. Szóval a zenekarral mi mindenben összedolgozunk. Nyilván Dezső (Oláh Dezső – a szerk.) csinálja a saját dolgait, de abban is Peti a bőgős (Oláh Péter – a szerk.). Így nagyon jól tudunk egyeztetni, és akkor Dezső is úgy áll valaminek neki, hogy velem is egyeztetett, mi “összehangolunk”.

 

  • Az összehangolásból az jön le, hogy bensőséges számodra ez a csapat, tényleg így van?
  • Számomra a zenekar dolgai körül való gondolkodás az “személyes” jellegű is, ebbe a zenekarba mindenki személyesen kapott meghívást. Tehát nem arról van szó, hogy kell egy bőgős, kell egy zongorista, vagy kell egy szaxofonos.

Legutóbbi BJC-s koncertünk hangulatképei Eva Budai fotóival.

Közzétette: Balazs Bagyi – 2021. február 19., péntek

 

  • Tehát ha jól értem, te pontosan velük akartál dolgozni.
  • Így van, ebben a műhelymunkában, ebben a zenekar összetartási koncepcióban ki kell hogy emeljek egy dolgot, mégpedig azt, hogy mi Oláh Petivel 25 éve vagyunk egy ritmusszekcióban. ‘96-óta játszunk együtt, és a régebbi Quartetben is Peti volt a bőgős. 25 év alatt nagyon sok mindent megéltünk együtt, mindent tudunk egymásról. Ez iszonyatos előny a színpadon. 

 

  • Az ilyesmi érződik, a közönség is meghallja, hogy a színpadon jelenlévők mennyire, és milyen mélységben kommunikálnak egymással.
  • Persze. Sokszor éltem már meg azt, hogy jöttek neves amerikai produkciók Magyarországra, akár a MÜPA-ba, akár a Millenárisra, vagy a Trafóba, Budapest Jazz Clubba. Volt egy időszak, egy olyan 10 év az életemben, amikor nem hallgattam konzerv zenét. Viszont mindenfajta nagyobb eseményre és élő koncertekre eljártam, ha éppen nem játszottam. Azt tapasztaltam, hogy turnézni nehéz, mert a tagok elfoglaltak másfelé is, és sokszor helyettessel jöttek ezek a produkciók. Nem volt meg az a kohézió egyszerűen. Le volt játszva az anyag, de valami nekem hiányzott energetikailag. Sokszor éreztem azt, hogy van egy-egy magyar produkció, akik nem olyan híresek, de a “töltetben” meg az egymásra hangolódásban előrébb vannak, mint esetenként egy világsztárokkal teletűzdelt produkció. 
  • Visszatérve számomra ez a fajta töltés, és belső kohézió, ami a hangok mögött van, az egy energetikai hátteret hoz létre, amiből keletkezik egy “plusz” a zenében, én ebben nagyon hiszek. Lehet zenélni profizmusból úgy, hogy mindenki lejátsza a kottát, az is nyilván egyféle szituáció, és azt is meg kell tudni oldani. De amikor a saját zenémről, zenekaromról van szó, akkor ez a szoros kötelék mindenképpen szükséges.

Közzétette: Balazs Bagyi – 2020. december 17., csütörtök

 

  • Időben egy kicsit kanyarodjunk vissza. A beszélgetésünk elején szóba kerültek a gyerekek, beszéltünk zeneiskoláról, tanításról. Te annak idején hogy indultál el a pályán? Jó tudom, hogy pécsi vagy? Gondolom akkor ott próbálgattad magad először. Miért pont a zenét választottad?
  • Igen, Pécsett születtem, és ott nőttem fel. Egészen őszintén nem tudom hogy jött ez. Nálunk mindig is volt zene a családban. Volt a lakásban otthon pianino. Két húgom van, az egyik zongorázott, a másik hegedült, és édesapám és édesanyám is tanultak zenét anno. Ők még hagyományos polgári neveltetésben részesültek. Ez öröklődött tovább a családban, egyrészt a zeneszeretet, másrészt hogy kell tanulni zenét. Na most én kisgyerekkoromban nem tanultam zenét, mert sportoltam, úszóversenyző voltam, majd karatéztam. De annak is megvolt a haszna amit általános iskolás koromban éltem, a mai napig érzem annak a fajta életmódnak a hatását.

 

  • És most úszol még?
  • Úszom. Amikor lehet… Szeretem az uszodai a közeget a mai napig, és a gyerekeimet is hordom. De most éppen nem lehet.

 

  • Bocsáss meg a kis kitérőért. Menjünk vissza általános iskolás korodba, amikor úsztál. 
  • Amikor kezdtem kamaszodni, akkor nagyon érdekelni kezdett a zene. Elkezdtem mindenféle zenéket hallgatni a rádióban, elsősorban pop zenét. Szóval ez vonzott nagyon, és valahogy bekattant ez a dobolás dolog, teljesen belülről, de nem tudom megmondani hogy miért, vagy hogyan. Ennek a családban semmi előzménye nem volt. Kb.13 éves voltam akkor. 

 

  • Akkor ez egy teljesen ösztönös dolog volt, így kellett lennie.
  • Így van, valami jött belülről. Illetve a gimnáziumban már tudatosan kerestem a fejlődési lehetőséget mindenre, és énekeltem az iskola vegyeskarában. Ezzel párhuzamosan egyházi kórusban is énekeltem. Ez a dolog a zenei fejlődésemnek egy nagyon fontos része volt. Emelett jártam Pécsett a zeneiskolába, a “Dozsoba” akkor ezt így hívták, a Zsolnay Központban van.

 

  • Ki volt ott az első mestered, ütőtanárod?
  • Molnár Jenőnél kezdtem tanulni Pécsett. Szóval ment akkoriban a nagy klasszik dolog: hosszú haj, kockásing, farmenadrág, volt minden, ami kell… És akkor ment a blues, rock zene, Jimmy Hendrix, Led Zeppelin. Ez egy tipikus középiskolai dolog volt. Ezeket a zenéket nyomtuk, és már kezdett semmi más nem érdekelni. Már a tanulás rovására is ment, mondjuk egy nagyon erős, elit gimnáziumba jártam, a Leőwey Klára Gimnáziumba. Nekik köszönhetően az angol tudásom, illetve általános műveltségem is nagyon komoly alapokat kapott. Tehát a zene átvette az uralmat, a sport háttérbe szorult. Egyébként az úszás után karatéztam, de aztán lassan azt is abbahagytam. És akkor már csak a zene maradt, meg a gyakorlás. Nagyjából 16 éves koromban következett el az a pont, amikor azt mondtam, hogy zenész leszek! Ekkor már a jazz az bekúszott az életembe. Régen voltak a televízióban jazz fesztiválon felvett adások, a “királyi tv” -ben elkezdték ismételni, persze éjszakai idősávban, 11 után, szóval még fent kellett maradni. Ekkor már tudatosan kerestem a jazz műsorokat a rádióban, tévében, azokat hallgattam. A pop-rock zene felől egyre inkább eltolódott a hangsúly a jazz felé. Ezt akartam tanulni, de azt akkor Pécsett nem lehetett, nem volt olyan iskola, nem volt olyan tanár. Ezért érettségi után elkezdtem járni Nesztor Ivánhoz. 

 

  • Ingáztál?
  • Igen, vonatoztam 2 évig, hogy fel tudjak készülni a Jazz Tanszakra. Szerencsére utána tényleg fel is vettek, Iván mellett Kőszegi Imre és Zsoldos Béla útmutatásaival fejlődtem.

 

  • Erről beszéltünk is, hogy ekkor már voltak zenekaraid. Ezek már Jazz zenekarok voltak, ugye?
  • Igen, ezek már jazz zenekarok voltak, utána már abba is hagytam a popzenét, annyira a jazzre fókuszáltam.

 

  • Hogy néz ki a munkád most a Jazz Szövetségben? Mennyiben alakult át a vezetőség munkája? Hogyan zajlik most ott az élet?
  • Azt kell látni, hogy hierarchikusan épül fel ez a civil non-profit társadalmi szervezet. Körülbelül 300-400 tagja van jelenleg.

 

  • Köztük én is…
  • Igen, így van. De a tagok nem mind muzsikusok, vannak köztük  promoterek, kritkikusok, műkedvelők, amatőrök, mezei jazz rajongók, tehát tényleg nagyon sokféle ember, nyilván többségében azért zenészek. A tagság választja meg a vezetőséget, a vezetőség választ maga közül elnököt. Elnökként nekem ez a 4. ciklusom. Idén van tisztújítás, “normális esetben” februárban szoktuk a közgyűlést megtartani, ez idén majd akkor lesz, ha a járványügyi előírások ezt majd megengedik. Nem szeretném ezt a z online térbe átvinni mert nagyon bonyolult lenne, sok szavazási procedúra van a díjak és a tisztújítás körül.
  • Hogy a kérdésedre visszatérjek, a munkánk az most úgy zajlik, hogy havonta egyszer tartunk vezetőségi ülést. Nagyon sok projekt fut párhuzamosan, például: az Év Fiatal Jazz-zenésze, Bordás Józsi projektje a Jazz Generációk. Mindezeket elő kell készíteni, illetve ezeknek a hátterében rengeteg munka van. Van még másik projektünk is, a Magyar Jazz Ünnepe, és itt vannak még a versenyek: a Combo verseny amit Kollmann Gábor vezet. Fel vannak osztva a a feladatok a vezetőségben, mindenkinek vannak projektjei. Nekem azon kívül, hogy a sajátomat is koordinálom – a Magyar Jazz Ünnepe -, ami egy 5 napos rendezvény, 60-80 fellépővel…

 

  • Az nem kevés…
  • Igen, és emellett nekem az egészet kontrollálni kell. Ez egy management feladat, azon túl, hogy sok szakmai oldala van. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha nem egy szakmai, hanem “laikus” vezetője lenne a Szövetségnek, akkor az menne-e… Tehát nagyon sok szakmai ismeret és rálátás kell hozzá, és a zenészek érdekeit is nézni kell közben. 
  • Havi egyszer Zoom-os értekezlet van, a Budapest Jazz Club-bal vagyunk összebútorozva, ott mennek a rendezvényeink, ők biztosítják a székhelyet, illetve ők a kiemelt partnerünk, de ugyanúgy pertnerünk a MÜPA is, tehát velük is megy a kapcsolattartás. A koncertek pedig jelenleg az online térben valósulnak meg, közvetítésekkel.

 

  • A 2020-as éved hogy nézett ki? Hivatalos ügyeket is kellett intézned?
  • Igen, nagyon sok beadványt, megkeresést írtam a kulturális tárca felé, vagy az Államtitkárságra, EMMI miniszternek. Azért, hogy a helyzetünkön próbáljunk javítani. De ez elsősorban nem az én feladatom lenne, mert a Magyar Jazz Szövetség az nem szakszervezet.

 

  • Igen, civilek vagytok.
  • Egy civil, társadalmi szervezet, aminek nem ez a fő profilja. Segélyezéssel nem is tud foglalkozni, mert nincs erre vonatkozó jogosítványunk, meg mi nem tudunk bérszámfejteni nekik. Amúgy itt senkinek nincs fizetése a vezetőségből, csak némi költségtérítés van. Illetve az ügyvezető titkárnak van fizetése. Mi ezt társadalmi munkában csináljuk. Viszont ezen most muszáj lesz változtatni. Egyszerűen annyira megnövekedett a munka mennyisége, az azzal járó felelősség, amit főleg most én éreztem meg, ezt már nem lehet társadalmi munkában csinálni.
  • De eredményeink is lettek. Például adtunk be a 2020-as évben az EMMI-hez egy pályázatot, amin nyertünk 10 millió forintot egy koncertsorozatra. 40 koncertet fogunk megvalósítani ebből a pályázatból, amiből 35 vidéki helyszínen lesz, többek között Debrecenben, vagy Hajdúböszörményben, ott a környéketeken (t.i. a szerkesztő debreceni). Ha maradunk a számoknál, ez a sorozat 150 magyar muzsikusnak ad majd lehetőséget. 

 

  • Az egy elég jó szám, akárhogy is nézzük.
  • Igen. Aztán még az NKA-val vagyunk partnerségi kapcsolatban olyan módon, hogy minden évben van egyedi támogatása a Magyar Jazz Szövetségnek 10 milliós nagyságrendben. Ezen kívül vannak egyedi pályázatok, és versenyek.
  • Idén megint Csepregi Gyula Emlékversenyt kellene rendezni, korábban már kettőt megcsináltunk. Egykor alelnök is volt Gyuszi, haláláig. És akkor határoztuk el, hogy megőrizzük az ő emlékét az utókornak, így 3 évente rendezzük meg ezt a versenyt. A Jazz Showcase kivétel, de egyébként nem rendez senki versenyeket a jazz területén, csak a Magyar Jazz Szövetség. Nagyon elvétve jönnek máshonnan kezdeményezések, az MJSZ az, aki minden évben “végigtolja” ezeket. Nagyon fontos dolognak tartom a tehetséggondozást is. Nálunk a fiatalok fókuszba állítása legalább 4-5 vonalon fut. Mint már korábban említettem ott van az Év fiatal Jazz-zenésze, vagy a Jazz Generációk, de nyári jazz táborokhoz is adunk pályázati úton támogatást, hogy a nehéz anyagi körülmények között élő fiatalok is eljuthassanak zenei táborokba. Aztán évenkénti váltásban van nagyzenekari, zeneszerző-hangszerelő verseny vagy combo verseny, ezek valamelyike minden évben megrendezésre kerül. Ezen kívül pedig hangszeres versenyeink is vannak, például a Csepregi Gyula Szaxofonverseny. Azt hiszem jól kivehető, hogy van 4-5 dolog minden évben, ami csak a fiatalokról szól.

Egész évben zajlik az “év fiatal jazz-zenésze” mentorprogram, melynek keretében két ifjú tehetség karrerjét segíti elő a…

Közzétette: Hungarian Jazz Federation – Magyar Jazz Szövetség – 2021. február 24., szerda

 

  • Nagyon dicséretes az a fajta tehetséggondozói munka, amit csináltok, nagyon fontosnak gondolom. Már csak egy kérdésem maradt. Te mit vársz 2021-től? Mi fog esetleg változni?
  • Én nagyon optimista vagyok. Szeretném, ha nyárra helyreállnának a dolgok. Nagyon sok tervem van, egyrészt kaptam megint alkotói támogatást az NKA-tól. Tehát fogok írni egy lemezanyagot.

 

  • Akkor ez egy új New Quartet lemez lesz?
  • Igen, New Quartet lesz, de most van egy másik projektem is. Idén két nagyobb anyagot kell megírnom. A New Quartet-tel Erik Satie francia zeneszerző darabjait fogjuk feldolgozni. Ezek az ő műveire írott reflexiók lesznek. Most az lesz, amíg home-officeban vagyunk, hogy gyakorlatilag többet ülök zongoránál, mint dobnál. Most a zongorázás, zeneszerzés került előtérbe. Van még egy másik tervem, kaptam alkotói támogatást a Halmos Béla Programban (az NKA népzenével foglalkozó kollégiuma – a szerk.). Oda pedig egy Contemporary Folk Suit-et fogok majd elkészíteni. Ez a két munka van. A Satie-s lemez címe az lesz, hogy Satie Jazz, és azt fel is fogjuk venni, lemezt is kell készíteni. Őszre pedig be van tervezve 3 turné a New Quartet-tel: egy erdélyi, egy nyugat-európai, és egy kínai turné. Ezeken dolgozom most.

 

  • Nem unatkozol…
  • Nem, figyelj nekem be van osztva az egész napom, napi 16 órát dolgozom. Ennek a fele konkrét zenei, vagy éppen hangszeres munka, dob vagy zongora, vagy kottaírás. A másik fele meg a Jazz Szövetséges munka, illetve a saját dolgaimnak a menedzselése. 

 

  • Azt tudjuk, hogy egy manageri munka egy teljes munkaidőt ki tud tenni.
  • Gyakorlatilag két ember életét élem… Amibe még próbálom besűríteni a magánéletemet is. 

 

  • Balázs, sok energiát kívánok a céljaid és az előtted álló feladatok teljesítéséhez! Ja, és jó egészséget is, így 2021-re…