A SZEGEDRUMS

Volent Zsolttal beszélgettünk hangszerboltról, szegedi dobkurzusokról, a Covid hangszerpiacra gyakorolt hatásáról, és még sok minden másról.

Volent Zsoltot a SzegeDrums hangszerboltban, egy pénteki nap délelőttjén értem el, online meeting keretein belül. Mindeközben a boltban voltak érdeklődők, csörgött a telefon, zajlott az élet. Így utólag csak remélni tudom, hogy nem hátráltattam nagyon a vevőkkel való kapcsolatban…

 

  • Zsolt, mesélj kérlek magadról egy kicsit. Mióta vagy a hangszerboltos szakmában? Egyáltalán mióta van saját hangszerboltod? És honnan jött az, hogy pont hangszerekkel akarsz foglalkozni?
  • A huszonéves koromat végig zenekaroztam. Volt nekem egy zenekarom, a Nyers, amivel erős másodvonalbeli klubzenekar voltunk. A ‘90-es években benne voltunk abban a körben, mint a Quimby, vagy a Heaven Street Seven, Másfél, Korai Öröm, és még sorolhatnám tovább azt a 15 – 20 zenekart akik kluboztak, a nyári fesztiválokat végig tolták és meghatározó szereplői voltak a hazai pop/rock/alternatív szcénának. Emelett nem tudtam olyan nagyon civil foglalkozást végezni, meg nem is akartam. Nyilván jó lett volna befutni a zenekarral, sokáig ennek rendeltünk alá mindent. Egy idő után látszott, hogy ez civil foglalkozás nélkül nem fog menni, mert amit ezzel megkeresünk, abból videóklipet csináltunk, és szokásos zenekari dolgokra költöttünk nem keveset. Tehát kellett valami civil foglalkozás, amit a zenélés mellett tudunk csinálni. Az egyikünk elment egy hangtechnikai céghez, Czutor Zoli a szerzői jogokból, reklámokból és egyéb zenei tevékenységeiből megvolt. Feltettem a kérdést, hogy én mit csináljak? Nekem a hangszerbolt jutott eszembe. Egy szegedi hangszerbolt pont abban az időben, ‘97 tájékán bővült ki olyannyira, hogy kellettek még plusz emberek az addigi egy ember mellé. Kibővítették ugyanis az addigi 5 négyzetméteres kis boltot. Pont jókor kezdtem el keresgélni, mert szükség volt rám ‘97 nyarán. 

  • Ebben az időben hány hangszerbolt volt Szegeden?
  • Akkoriban két hangszerbolt volt, a Music Centrum Hajnal Pistával, aki szintén dobos. Azóta már a fia is benne van az üzletben. Még a ‘80-as években, a rendszerváltás előtt kezdte. A másik hely pedig a Csermák Hangszerüzlet volt. Valamikor ‘92-’93-körül kezdhette István, még mint irodagép műszerész. Akkoriban hiánygazdálkodás volt, tehát gyakorlatilag semmi nem volt az országban. Az embereknek már volt pénze, de nem volt hol elkölteni. Internet sem volt még akkor, hangszerbolt is nagyon kevés volt, nagyon pici választékkal. Tehát aki akkor jó érzékkel nyúlt bele, az tudott magának karriert csinálni. De azért ez nem volt automatikus, sokan bedőltek. Csermák ezt szépen felfejlesztette olyan szintre, hogy ‘97-ben már egy közel 300 négyzetméteres boltot bérelt itt Szegeden. Az országban nem sok ilyen méretű bolt volt, akkor meg pláne nem, de talán most sincs sok ilyen. Aztán elkezdtek egyre többen ide járogatni, főleg a vajdasági régióból. Volt forgalom, fel lehetett tölteni az üzletet. Az akkori forgalmat úgy képzeld el, hogy dél helyett rendszeresen csak háromkor tudtam elmenni ebédelni, mert annyira sokan jöttek, és ebben az időben négy eladó volt. Ez volt a hőskora az internet nélküli hangszerkereskedelemnek. Ez tartott ‘97-től a válságig, egy szűk tíz évig. Úgy gondolom, hogy az akkori első 10-ben benne volt ez az üzlet Magyarországon, Fejes Tamással is dumáltunk már erről. Ő azt mondta, hogy nem az első 10-ben, hanem az első 3-4-ben voltunk 2000 környékén. Jól éreztük magunkat ebben akkor, zene közeli dolog volt. Ha el kellett mennem péntek délután játszani, akkor elengedtek, és úgy általában is elég rugalmasan állt hozzá a főnököm a dologhoz. A munka legyen jól elvégezve, ez volt a lényeg.

 

  • Az elkövetkezendő lejtmenet minek volt köszönhető, neked van teóriád?
  • Amikor bejött az internet, nem sikerült azonnal lépni, például nem sikerült egy jó honlapot, webáruházat csinálni. Nyilván ez sok pénzbe is került volna akkor. Tehát egy egyszerűbb verzió lett ebből aztán, ami hosszú ideig készült. Annak a korszaknak talán azok voltak a nyertesei, akik a lehető leggyorsabban léptek, és létrehozták a legjobb webáruházat, a lehető legszélesebb árukészlettel.
  • De volt még más probléma is. Talán túl sok dologgal kezdtünk el egyszerre nagykerezni.

 

  • Zsolt, mit értünk nagykerezésen?
  • Azt, hogy megveszünk valamit egyenesen a gyárból, és nem csak az utcáról bejövőket szolgáljuk ki, hanem a többi hazai boltnak is terítjük. Vagy ott a klasszikus nagyker esete aki végfelhasználót nem szolgál ki, csak boltokat.

 

  • Mondanál erre egy konkrét példát? Azon olvasóink kedvéért kérdezem, akik esetleg nem értenek a kereskedelemhez.
  • Persze. Abban az időben még Horváth Kornél (Kossuth-díjas ütőhangszeres művész, jelenleg a Tycoon Percussion endorzere) volt az LP hazai képviselője, egy kis garázsból dolgozott. Az ő nevével gyönyörű szépen ment a dolog. De neki már az előadóművészeti dolgai miatt egyre kevésbé fért bele a kereskedelem.  Tehát a Kornél keresett maga helyett más megoldást az LP képviseletre és valahogy megtalált minket, azután ehhez jött még később a Vic Firth is más úton módon. Gyakorlatilag az üzlet a gyárral volt kapcsolatban. Ehhez jött még 5-6 másik témakör, amivel elkezdtünk foglalkozni. Tehát elég sok dolog volt egyszerre. A hibák ellenére is büszke vagyok arra a korszakra, hogy ebben a folyamatban részt vehettem, hiszen a mostani nagyokat megelőzve 2000 környékén több mint száz féle Vic Firth verőből, és ugyanennyi féle szimfonikus és egyéb percussion ütőből, valamint cintányérok százaiból lehetett választani, amire akkor nem nagyon volt példa itthon.

 

  • És ebbe a folyamatba jött bele a 2008-as válság.
  • Így van. Ez azzal is járt, hogy az embereknek kevésbé volt pénze. Mindenki a lakással, autóval, devizahitelekkel foglalkozott, mint hogy éppen a hangszer vásárlásokkal foglalkozott volna, teljesen érthetően. Mindeközben megjelentek az egyre profibb webáruházak. Thomann, vagy Muziker még nem volt akkor, de Bécsben működött a Musik Produktiv nevű hely, akkor az nagyon ment. Abban az időben ez nemcsak nekünk, hanem az összes hazai boltnak hirtelen komoly konkurenciájává vált. Illetve megjelentek a használt portálok is. Ebben az időben jelentetek meg ti is, a RitmusDepo is ekkor kezdett el nagyon pörögni a használt motyókkal. Ennek az lett a következménye, hogy az üzleteknek használt téren is meglett a konkurenciája.

 

  • Tehát a piac is rengeteget változott, alakult. Abba az irányba, amit ma ismerünk.
  • Így igaz.

 

  • Hogyan lett ebből a SzegeDrums? Milyen út vezetett oda? Mikortól van egyáltalán a saját boltod?
  • 14 évig dolgoztam a Csermák Hangszerüzletben. Kezdtem kicsit belefásulni és kiábrándulni sok mindenből, voltak már saját ötleteim, tudtam hogy mit szeretnék csinálni. Innentől már elkezdtem kifelé kacsintgatni, azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha csinálnék egy boltot, amiben csak dobos-ütőhangszeres dolgok vannak, például LP, Vic Firth, Tamburo termékek.  Végül 2011 nyarán mondtam fel az addigi munkahelyemen. A terveim megvoltak, de nem volt még tőkém hozzá – később sem igazán, sajnos -. Pénzre gondolok, hiszen kapcsolati tőkém volt, sok mindenkit ismertem már a szakmában addigra. Az előbb a nagykeres témánál kifelejtettem az Istanbul cineket említeni. Talán mi voltunk az az első  bolt Magyarországon, akik az Istanbul cineket tömegével hozta be. Egyik nap Jánky Zsolt, másik nap Solti János jött válogatni. Be volt osztva minden nap hogy ki jön, és ki válogat a hangszerek között.

  • Az alkalmazotti létből eljönni, majd saját vállalkozást nyitni az nagy lépcső!
  • Pontosan! 2011-től kezdve volt egy 3 éves időszak 2014 nyaráig, amikor próbáltam magam összekaparni, összeszedni, a vállalkozás indításához a kezdőtőkét összeszedni. De én eltökéltem magam, mindenáron egy dob boltot akartam csinálni, “B” tervem nem volt. Majd 2014 nyarára állt össze a dolog. Kerestem helyet, felvettem a régi kereskedőkkel a kapcsolatot, szerencsére még mindenki emlékezett rám. Talán nem volt osztatlan a lelkesedés, volt aki nem hitte el, hogy tényleg egy dob boltot akarok létrehozni, és hogy meg is csinálom! Természetesen a piacot már eléggé lefedték addigra, vagy legalábbis sokan azt gondolták. Nem hiszem, hogy például egy fővárosi boltnak én a konkurenciája lehetek. De azt gondolom, hogy jó, hogy ebben a régióban van egy olyan bolt, ahova az emberek be tudnak jönni, dobverőket, pergőket, dobszerkóket, állványokat tudnak próbálgatni. Nekem ez az egész hoz egy olyan feelinget, mint amikor annak idején tizenévesen vonattal kimentem Nyugat-Berlinbe, vagy Bécsbe dobokat próbálgatni. Persze a webáruházban néha olcsóbban lehet termékekhez jutni, de egy eladótérrel rendelkező boltban meg ki lehet élőben próbálni a hangszert. Van ennek egy sajátságos feelingje. Bemész a boltba, megütögeted a cintányérokat, közben beszélgetsz, véleményt cserélsz az ott lévőkkel. Úgy gondolom nem lehet minden szegmenst webáruházasdival lefedni. Ezért arra gondoltam, jó volna egy saját szintemen megvalósítható dob boltot csinálni. Tulajdonképpen ez lett a SzegeDrums Dobbolt 2014. szeptemberében. Tudtam, hogy ebből luxusautót nem fogok venni, inkább az volt a fontos, hogy végre mindent a dobok, a dobolás, a zenélés köré tudjak építeni az életemben. Ezt sikerült megvalósítani, ha ez sikernek számít, nevezhetjük annak. 

 

  • Jelenleg is azon a helyen vagy, ahol 2014-ben nyitottad a boltot?
  • Igen, még ugyanott vagyok, egymagam. Most jött el az a pillanat, amikor költöznöm kell (ez azóta meg is történt –  szerk.). A tulajdonos eladta a házat a baptistáknak és itt egy kávézó lesz, ahol béreltem eddig a boltot. Tehát új hely után kellett néznem. Belvárosi hely szóba sem jöhetett sajnos, mert olyan bérleti díjak, ingatlan árak vannak, amit hangszer kereskedelemből nem lehet az én szintemen kitermelni. Ezért egy kintebb eső ipartelepre fogok költözni, ahol egy kulturált 70 négyzetméteres hely fog rám várni.

 

  • Akkor gondolom az új címed hamarosan bejelented.
  • Persze, neten fogom hirdetni az összes létező felületen. Kocsival könnyebb lesz megközelíteni, vagy parkolni, mint itt a belvárosban. Előnye is van a dolognak! A hátránya az, hogy a zeneiskolából hazafelé sétálókat lehet hogy el fogom veszíteni.

  • Van egy nagyon fontos kérdésem, ami miatt szerettem volna beszélni veled. Nagyjából most jutottunk el ehhez a témához. Még jelenleg is velünk van a Covid okozta egészségügyi és gazdasági válság. Pizzafutárként, vagy kőműves segédként dolgozó zenészekről viszonylag sokat lehetett hallani. De keveset lehetett hallani a hangszerboltosokról. Nyilván ha a zenész nem zenélt, akkor nálad sem jelentkezett új cintányérokért, vagy dobverőkért. Te hogy élted meg a válságot?
  • Ez maga a katasztrófa volt! Képzeld el azt, hogy napokig senki sem jött be, vagy ha be is jött, elvitt 1 pár dobverőt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy semmi fajta segítség hónapokig nem volt. Nekem annyit sikerült tavaly kijárni, hogy a bérleti díjat sikerült valamennyivel csökkenteni, ezt idén is sikerült pár hónapra. Az önkormányzati bérleményeknél más volt a helyzet, én nem tőlük béreltem. Persze ettől még bevételed nem lesz… A mi esetünkben arról volt szó, hogy a feleségem pénzéből éltünk 1 évig, és ehhez még különböző kölcsönöket kellett felvennem, hogy a vállalkozás költségeit fedezni tudjam. Egyetlen egy pozitívum volt az egészben, végre volt időm a használt cikkeket fotózni, és a leírásaikat megcsinálni. Illetve végre volt időm a honlapra feltölteni a használt termékeket.

 

  • Nem volt olyan pillanatod, amikor azt érezted, hogy elég volt, és inkább abbahagyod ezt?
  • Nem, mert arra gondoltam, hogy nem ezért küszködtem 6 évig, meg terveztem előtte évekig, hogy ezt most ilyen gyorsan feladjam. Nagyon bíztam abban, hogy a végtelenségig nem tarthat ez a Covid-os állapot, és majd egyszer eljön az a pillanat, amikor a kiéhezett zenészek újra elkezdenek dobbőrt, dobverőt, egyebeket vásárolni. 

 

  • És hogy látod? Eljött ez a pillanat? Visszatértek a vásárlók?
  • Nem olyan dömping-szerűen, de azért beindult a dolog. 

 

  • Jó ezt hallani. Egyébként a SzegeDrums nem csak egy hangszerbolt, hanem arról is ismert vagy, hogy kurzusokat is szoktál szervezni. Hogy kezdődött ez? Mi alapján választasz előadókat? Általában hogy néz ki egy évad nálad?
  • Ehhez vissza kell kanyarodni picit a hangszerkereskedői múltamhoz, ami 14 évig tartott. Ott az LP kapcsán szerveztünk Horváth Kornélnak egy kis bemutatót, a hangszerboltban csináltunk egy kis színpadot, és óriási sikere lett ennek a dolognak. Eleve Kornél személye miatt is, és azért is, mert ez nem nagyon volt korábban szokás Szegeden sem, meg máshol sem. Nekem ez akkor nagyon megragadt, és elkezdett a fejemben motoszkálni egy gondolat. Úgy gondoltam, ha egyszer erre lehetőségem nyílik, fogok bemutatókat szervezni, de nemcsak “random” módon, hanem valamilyen rendszerben gondolkodva, valamilyen koncepció mentén. A bolt indításával kurzus sorozatot is szerettem volna indítani, ugyanúgy SzegeDrums néven. Tulajdonképpen ezt vittem véghez. A boltot viszont később nyitottam meg, és az első clinic már a nyitás előtt létrejött, 2013-ban, Borlai Gergő szereplésével.

  • Tehát vele indult útjára a SzegeDrums.
  • Igen, bár szerettem volna szinkronban csinálni a kettőt. Egyszerre elindulni, “berobbantva” a kettőt. Gergőnek mondanom sem kell óriási sikere volt, én pedig pontosan tudtam, hogy ezt követni fogja a többi clinic. Azt is tudtam, hogy Magyarországon van néhány tucat olyan dobos, aki bőven megérett arra a tudása alapján, hogy bárhová meg lehessen hívni egy előadói estet tartani. Az anyagi része volt bizonytalan számomra. Azt tudtam, hogy akármilyen jól is dobol valaki, nem biztos, hogy 20-30-nál több embert érdekel, akár egy SzegeDrums nagyságú városban is. Jó volna kifizetni a fellépőt, és nyilván a teremnek, hangosításnak, fénynek, promónak is vannak költségei. Nekem ezzel kapcsolatban voltak félelmeim. De azt is tudtam, hogy hiába csináljuk Borlai Gergő-t telt ház előtt, azért egy szintén jó, de kisebb nevű előadót lehozok, már nem biztos, hogy telt ház lesz. A 20-30-40 fő egy reális veszély lehet pénzügyi szempontból. Elkezdtem pályázni is, de nem voltam ebben túl sikeres, vagy nem volt elegendő időm ebbe is beleásni magam. Amiket beadtam, azok nem jöttek össze, egy kivétellel. Szeged városától 2 évvel ezelőtt kaptam támogatást, mint a város kulturális életének fejlesztője. Remélem előbb-utóbb sikerül támogatót, szponzort találni.

  • Igen, ezt én is láttam, olvastam is a hírt rólad.
  • A város gesztusa példaértékű volt úgy gondolom.

 

  • Idén mi várható? Mik a tervek?
  • A pandémia az utóbbi 1-1,5 évet elverte. Egyrészt régi clinic-eket is pótolni kell, másrészt újabb előadókat is szeretnék bevonzani. Jelenleg a 25-26. előadásnál tartunk. Októberben jön majd Tatai Tamás a Bonham clinic-jével, ami már a második rész, mert már volt nálunk egy hasonló előadása. Ez lesz remélhetőleg a pandémia utáni első előadásunk idén. Decemberben pedig Markó Ádám érkezik hozzánk. Ádámnak ez lesz a harmadik előadása nálunk, 7 év leforgása alatt. De nem csak ezeket szerveztem neki, hanem amikor erre jár, csoportos dobórát is tartott már. Ádámnak ez a clinic-je egy turné keretein belül fog megtörténni. 
  • Ami még biztos, hogy 2022. első felében Berdisz Tamás érkezik hozzánk, aki már 2016-ban járt itt, akkor egyedül jött. Már akkor terveztünk egy dob-basszus kurzust, a két hangszer együttműködése egy nagyon izgalmas téma. Frey Gyuri fog még nagybőgővel és basszusgitárral jönni. Eddig már kétszer kellett elhalasztani a pandémia miatt. Tehát ők jönnek tavasszal. 
  • Szendi Gábort pedig már nagyon-nagyon régóta szerettem volna meghívni, jövő tavasszal ő is jön.
  • A jövő ősz is le van már szervezve, de azt még nem szeretném elmondani, hogy ott mi várható.

  • Az IH Rendezvényközpont szokott lenni a helyszínetek, ugye jól tudom? Itt hány főt tudtok befogadni, mi a teltház?
  • 140 fő a teltház, hogyha nem kell a pandémia szempontjait figyelembe venni. Volt már néhány alkalom, amikor a teltházat megcsíptük, nagyon örültem neki. De úgy gondolom, hogy nem ez számít. Az számít, hogy a hazai ütős-dobos társadalom színe-javát be lehessen itt mutatni. Ebben lenne nagy szerepe a támogatásoknak, sokkal bátrabban tudnék embereket hívni.

 

  • Most nyáron is lesz SzegeDrums rendezvény Dörnyei Gáborral. Mesélnél egy kicsit erről?
  • Így van, Dörnyei Gábor & SzegeDrums Drum Camp néven lehet megtalálni a facebook-on az eseményt. Gábor szegedi származású, ezt sokan tudják is. Én 12 éves kora óta követem az ő pályafutását. Egészen elképesztő volt már akkor is, és szerintem rengeteg tanulsággal szolgál az ő karrierje. Egyébként pedig túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Kézenfekvő volt a tábor, régi álmom volt ez. Ő keresett meg tavaly, pont a pandémia kitörése előtt, hogy csináljunk egy dobtábort. De ezt végül 2021-re halasztottuk. Úgy kalkuláltunk, hogy 20-30, vagy akár 40 ember is összejöhet résztvevőnek. Ez így is lett, betelt a létszám. Egyébként július 16-17-én kerül megrendezésre Szegeden, egy művelődési házban.

 

  • Kiket vártok? Milyen korosztályt, vagy milyen szintű dobosokat, kezdőket, vagy haladókat például?
  • Életkori, vagy tudásbeli megkötöttség nincsen. Gábor rutinos, meg fogja tudni oldani az tudásbeli különbségeket.

  • Mit kell a résztvevőknek vinni? Milyen eszközök állnak a rendelkezésükre a helyszínen?
  • Gumilap állvánnyal, és 1 pár dobverő, ennyit kell hozni. Minden nap ebédet kapnak a résztvevők. A szombati nap végén szeretnénk egy beszélgetős, sörözős összejövetelt tartani, amire bárki jöhet, akár olyanok is, akik nem vettek részt a táborban. Érdemes követni a facebook oldalamat, ott minden fontos információ fent lesz.

 

  • Egy korábbi témához visszakanyarodnék egy picit. Korábban játszottál a Nyers-ben. Jelenleg hol zenélsz, milyen produkcióban?
  • Most csak a Pumpkins Trióban mint fix állandó zenekar, ami egy baráti társaság. 15-20 éve játszom velük. Először mint beugró kerültem oda, aztán a régi barátság okán ott ragadtam.

  • A felállás nagybőgő, gitár, dob. Autentikus rock and roll, meg mindenféle beat zenék minél igényesebben eljátszva. Sokoldalúak vagyunk, mert tudunk disztingváltan is játszani, meg ha kell nagyon oda tudunk csapni. 

 

  • Zsolt, nagyon köszönöm a beszélgetést. Sok sikert a további munkádhoz, bolthoz, kurzus szervezésekhez!