SZERECEAN OSSZIÁN

A Fülesbagoly budapesti döntőjének legjobb dobosává választotta a zsűri, erről, és még más témákról is beszélgettünk Ossziánnal.

  • Nagyon különleges a neved. Honnan jött pont ez a név? Miért lettél Osszián?
  • A szüleimtől ezt kaptam, apa rocker .

 

  • Éreztem, hogy itt lennie kellett egy Ossian rajongónak.
  • Keresgéltek a keresztneves könyvben, és amikor ezt megtalálták, akkor úgy érezték, ennek kell lennie.

 

  • De ha jól szűrtem le, akkor ez azt jelenti, hogy a szülők is hallgatnak zenét. Van egy otthonról hozott zenei kultúra.
  • Igen, édesapám gitáros.

 

  • Van más zenész is a családotokban egyébként?
  • Igen, a testvérem, akivel együtt dolgozunk a zenekarban, ő basszusgitározik. És persze apa is, tőle kaptuk az indíttatást. Anya nem zenész, de nagyon támogat minket.


  • Mindjárt rátérünk a zenekarra is, de előtte még nézzük meg a te utadat is. Megvolt az indíttatás, de hogy mentél tovább ezen az úton? Jártál zeneiskolába? Kitől, vagy kiktől tanultál?
  • Mondhatni autodidakta módon tanulok dobolni. De kezdem az elejéről. Gitárosként kezdtem, apa segítségével. Aztán bekerültem egy zenekarba, de aztán a dobos azt mondta, hogy ő megtanít majd valakit dobolni a saját helyére, és aztán kiszáll. Ő már “öregnek” érezte magát ehhez. Így aztán ő foglalkozott velem 2 hónapig, és ezután meg is történt az első fellépésem. Elég hamar be kellett tanuljam a számokat. Utána pedig nekifogtam zenekarozni. Líceumba jártam, 15 éves voltam, amikor elkezdtem dobolni.

 

  • Tehát 15 éves korodban kezdtél el dobolni. Mikor kezdtél el gitározni, hány éves korodban?
  • Gitározni 7 évesen kezdtem el. Sokat gitároztam, de aztán kiderült, hogy a dobolást jobban szeretem. Örülök, hogy váltottam, mert sokkal jobban érzem magam a dobok mögött.

 

  • Aztán mi történt veled? 15 évesen elkezdtél dobolni, jöttek a fellépések, zenekarok, de hogy jutottál el idáig?
  • Volt egy pop-rock zenekarunk, ott számokat is írtam. Azokból egyet-kettőt publikáltunk is, és aztán megismerkedtünk a mostani managerünkkel, Bodó Istvánnal. Pár zenekaron keresztül mentünk, több formációja volt annak a zenekarnak, neveket változtattunk, tagcsere is történt. Aztán pedig a managerünk szervezett egy szánhúzó versenyt pont azon a településen, ahol élünk, Borszéken. Az volt, hogy elhívott oda, hogy egy trióval “zenéljük le” az estét a szánhúzós csoportnak, vagyis csináljunk egy kis bulit. Utána pedig mondta, hogy jó lenne együtt dolgozni, mi pedig belementünk. Utána kezdtem teljesen komolyan venni ezt az egész dobos dolgot. Máris állítottunk fel célokat magunknak. Illetve a megállapodásnak volt egy feltétele is: kezdjünk el zenélni tanulni komolyan! Tehát ez innentől ne csak egy hobbi legyen. Így elmentem Korompay Zsolthoz tíz dobórára. Aztán rá 1 évre voltam Berdisz Tamásnál is, tőle 4 órát vettem, hozzáteszem, Hompoth Arthur is sokat segített és segíti a munkámat. A többit pedig YouTube-ról oldom meg. Mostanában pedig igyekszem részt venni zenei táborokban. Például most utazom éppen hazafelé a DobMánia Táborból, ez egy nagy segítség, és motivációt ad nekem. Így haladt ez a dolog eddig. 

 

  • Úgy tűnik, jó nyomon jársz, illetve jártok a zenekaroddal. Hány évesen írtál alá a managerrel?
  • 20 éves lehettem ekkor. 

 

  • Osszian, most mennyi idős vagy?
  • idén töltöm a 27-et.

 

  • Milyen zenékben mozogsz otthonosan? Mit szeretsz játszani?
  • Számomra nagyon széles a stíluspaletta. Minden zenét szeretek a klasszikustól a népzenéig, akár a nagyon kemény metálon át, mindent. Leginkább funk-ot, metált, dubstep-et, és reggae-t hallgatok. Régebben swinget is doboltam, de ez most kicsit alábbhagyott.


  • Valóban elég széles akkor ez a paletta. Kanyarodjunk rá a zenekarodra, akikkel felléptetek most vasárnap (Fülesbagoly, 2021. 07. 04.) a Kobuciban. Milyen zenét játszotok?
  • Jazz, fusion, R’N’B, soul dolgokat játszunk. Tehát itt is tág a zenei stílus, nem szeretjük, ha a zenénk keretek közé van szorítva. Szeretjük azt játszani, ami jön. Régen jazz zenekarnak neveztük magunkat, de úgy éreztük, ez lekorlátozott minket. Amit csinálunk, az valami modern jazz-es hatású pop-rock, valami ilyesmi. Benne van a rock is, mivel én nagyon szeretem, és szeretek ilyet is játszani, emiatt nem tudok olyan nagyon “finomkodós” lenni. Ezt a hatást vittem be a zenekarba, ettől is érdekesebb lehet a zenekar. De ugyanígy mindenki mást stílust szeret, és ez ötvöződik a zenekaron belül.

  • Hogy éreztétek magatokat vasárnap? Egyáltalán hogy sikerült? Te hogyan értékelnéd a produkciótokat?
  • Nagyon jól éreztem magam, először is azért, mert volt közönség. Másodszor azért, mert tudtam, hogy lesz értékelés, el fogják magyarázni mit csináltunk jól, mit csináltunk rosszul. Az izgulás az azért megvolt, mint gondolom minden zenekarnál. Igyekeztünk mindent a legjobban csinálni. Mostanában HD-zunk, metronómra játszom, mindennek pontosnak kell lennie. Tehát odafigyelős volt nagyon. Nem volt még ebben olyan nagy tapasztalatom, mert nemrég jött ki az a lemez, ami alatt megy a HD is. Illetve attól is féltünk, hogy nehogy megálljon, mert eléggé technika igényes dolog ez. Pont az előttünk lévő zenekarnak megállt a rendszer, nem tudták lejátszani az utolsó számukat… Kicsit be voltunk ijedve, de mivel még az elején, a produceri munkáknál úgy gondolkodtunk, hogy a HD csak egy plusz dolog kell hogy legyen, s ne függjünk tőle, így el tudjuk játszani a kütyük nélkül is ha muszáj, de azért egy “versenyen” jó lenne, ha minden a helyén lenne. Ezt leszámítva alig vártuk, hogy színpadra lépjünk. Nagyon tetszett egyébként a hely, és jók voltak a körülmények is. Jó volt a hangosítás, minden ami ott volt, az jó volt!

 

  • Örülök, hogy így rendben volt minden. És persze ne felejtsük el, hogy a zsűri téged választott ennek a tehetségkutatónak a legjobb dobosának, külön gratulálok ehhez!
  • Nagyon köszönöm, és köszönöm azt is, hogy megbíztak bennem! Nagyon meglepődtem ezen, mert el is felejtettem ezt a díjat, és nem is számítottam rá egyáltalán.

  • Tehát te nem foglalkoztál ezzel tudatosan, hanem csak játszottad amit kell, és kész.
  • Igen, így van.

 

  • Ez a legjobb, lehet, hogy ez volt a titok, nem görcsöltél rá. A zenekarod, illetve te dobosként hogyan élted meg ezt az elmúlt pandémiás időszakot? Említetted is, hogy milyen jó volt újra színpadon állni, közönség előtt. Nektek hogy sikerült átvészelni ezt az 1-1,5 évet?
  • Nyilván letört az a dolog, hogy nem tudtunk fellépéseket szervezni. Viszont igyekeztünk 100%-ot fordítani az online fejlődésre. Be volt tervezve egy lemez készítése, amit nem lehetett halogatni. Így a számokat online dolgoztuk össze. Felvettük, átküldtük, jött még egy ötlet, Marci pedig “megproducerelte”. Egyébként tudtunk egyet találkozni, mert csináltunk egy egyhetes tábort, ahol a gerincét összeraktuk a számoknak. Erre jött az ötletelés, meg a strukturális felépítés. Ennek következtében megtanultunk online is elég jól dolgozni.
  • Visszatérve az eredeti kérdésedre, nekünk ez nem volt olyan nagy gond, mint például azoknak a zenészeknek, akik teljes mértékben ebből éltek. Közülünk hárman még egyetemi hallgatók, és ők amúgy sem csak zenekaroznak. Én meg sok minden mással is foglalkozom. Ki tudta tölteni az időmet más egyéb dolog. Közben tudtam gyakorolni. Az meg egy nagy dolog volt, hogy ennyi gyakorlás után amikor színpadra kell állni, vajon elő tudom-e adni. Vagyis a színpadon lesz-e látszata az 1 éves fejlődésemnek. Ez végül össze is jött, meglett a sok gyakorlás gyümölcse. Nem érzem magam onnan a legjobb dobosnak, valamiért nem éreztem, hogy én érdemeltem volna ki ezt a díjat, úgyhogy tényleg még egyszer köszönöm!

  • Mik a céljaitok, mit szeretnétek elérni ezzel a zenekarral? Például fesztiválok, lemezek, fellépések… Mit tűztetek ki magatok elé?
  • Szeretnénk külföld felé is nyitni, főleg angol számokat játszunk. Nem csak Magyarországon és Romániában szeretnénk jelen lenni, hosszabb távon szeretnénk a határainkon túlra is eljutni, Nyugat-Európát sűrűn látogatni. Vannak olyan fesztiválok, amikre próbáljuk a zenekart beszervezni, kapcsolatokat építeni. 2 évente szeretnénk 1-1 új lemezzel kijönni. De a céljainkról lehet, hogy a managerünk többet tudna beszélni (nevet)…

  • Te hogy látod magad 5, vagy 10 év múlva?
  • Ebből szeretnék megélni, a zenekarozásból, illetve videók készítéséből. Szeretek drum cover videókat készíteni, viszont kevés időm van rá. Szeretném, ha az időm nagy részét a dobolás töltené ki. Szerintem 5 év múlva az időm 80%-át kellene hogy kitöltse, most ez olyan 40%-on van. Látom, hogy ez nem elég. Sokkal több gyakorlásra van szükségem, hogy elérjem amit szeretnék, hogy legalább magamnak megfeleljek.

 

  • Amit mondasz, az szerintem is nagyon fontos, hogy meg tudjunk felelni magunknak.
  • Igen, én még mindig nagyon kezdő dobosnak gondolom magam, lehet, hogy ez az 5 év még kell nekem.

  • Lehet, hogy csak egy kis plusz magabiztosságra van szükséged. Egyébként hol lehet majd legközelebb látni titeket?
  • Hamarosan egy online lemezbemutató koncertet fogunk tartani, ami egy VR produkció lesz. Ez egy 360 fokos kamerával lesz felvéve. Nagy eséllyel körben fogunk állni. Azt még nem tudom, hogy ez mikor lesz publikus. Szentgyörgyön a színházban lesz majd felvéve. Közönség előtt legközelebb otthon, Borszéken, Kolozsváron a “TIFF”-en, majd Gyergyóban az “Egyfeszt”-en fogunk fellépni. Novemberben pedig lesz egy nagy dobásunk, szimfonikus koncertünk lesz! Most készülnek a zenekari kották, a zongoristánknak kemény menet lesz a kottaírás. Egyébként pedig egy óriási élmény lesz, hogy egy szimfonikus zenekar lesz mögöttünk, akik megtanulták azokat a dalokat, amiket egy kis menedékházban raktunk össze… Ha jól emlékszem, ez Vásárhelyen a színházban lesz majd. Ez az, ami miatt most izgulunk.

  • Ez azért elég nagy dolog!
  • Igen, és megtiszteltetés, hogy ebben részt vehetünk!

 

  • Sok sikert kívánok a megvalósításához! Osszián, már csak egy kérdésem maradt. Te mit tanácsolnál egy kezdőnek, aki hozzád fordul? Hogyan kezdjen neki a dobolásnak, mi az ami nagyon fontos az elején?
  • Először is, a verőfogást, kéztartást, ütéstechnikát kell jól elsajátítani. Nagyon-nagyon fontosanak tartom a metronómra való játékot, és a lassú játszást. Tehát nem jó elhadarni az egészet, tudni valamit gyorsan de pontatlanul. Jobb egy lassú tempó, és akár csak egyenként haladva a BPM-ekkel. Elengedhetetlen a sok, és konstans gyakorlás. Jobb naponta gyakorolni egy fél órát, mint egyszerre hirtelen sokat, és aztán semmi. A gumilapot nem szabad kihagyni az életünkből…
  • Összegezve: technika, metronóm, gumilap, konstans gyakorlás, kevesebbet, de többször.

 

  • Köszönöm a beszélgetést, még egyszer gratulálok, és további szép sikereket!