Gudics Marcell

A 2021-es év harmadik Fülesbagoly tehetségkutatója kapcsán beszélgettünk a zsűri által választott legjobb dobossal, Gudics Marcellal.

  • Marcell, hogyan indult a te pályád? Mikor kezdtél az ütőhangszerekkel, a dobokkal foglalkozni?
  • Kilenc éves korom óta foglalkozom a dobolással. Ez konkrétan 2003. nyarán történt meg. Azért is indultam el ezen a pályán, mert édesapám hobbi szinten ezzel foglalkozott. A zene a családunkban mindig jelen volt, folyamatosan szólt a zene a nappalinkban, vagy az autóban, ha mentünk valamerre, szerencsére jó zenéket hallgattunk. Bár akkoriban nem tudom mi számított jó zenének, rock zenét hallgattunk, de azokból az igényesebbeket.
  • Egyszer csak jött egy isteni sugallat és lementem a pincébe. A hangszer már fel volt állítva, elkezdtem magamtól játszogatni. A hifi tornyot levittem magammal, beraktam egy rock lemezt, elkezdtem rá kíséretet játszani. Előtte már úgy hallgattam zenét, hogy a dobra nagyon odafigyeltem. Valahogy így indult el. Aztán 1-2 évig autodidakta módon ezt csináltam, megtanultam egy s mást hallás után, de aztán édesapám azt mondta, hogy azért egy iskolába be kell íratni engem. Beíratott, egy alapfokú klasszikus zeneiskolába kezdtem járni. Négyen vagyunk testvérek és a bátyám, Gudics Máté, már akkor énekelt és gitározott. Vele elkezdtünk jammelgetni, konkrét dalokat játszogatni, aztán egy idő múlva rájöttünk, hogy ez így nagyon üres, mert nincs basszusgutáros. Az ikertesómat, Martinkát fogtuk be erre a pályára. Így lettünk egy rockzenekar trió felállásban. A koncert életem ezzel indult el. A környéken rengeteget játszottunk szerencsére. Édesapánk amiben csak tudott támogatott, ezzel hál’ Istennek egy csomó rutint szereztünk. Ezután könnyűzenei zeneiskolába mentünk tovább. 

 

  • Melyik középiskolába jártál?
  • Két évig jártunk az ikertesómmal a Gorsiumba Székesfehérvárra, onnan átmentünk a Bodajki Hang-Szín-Térbe. Ez hozta el végül az ugródeszkát, iszonyatos nagy fejlődésen mentünk keresztül. Az ottani zenei élet annyira más volt, hogy ahhoz képest mi addig vakok meg süketek voltunk. A jazz-rock, funk zenékkel nem ismerkedtünk meg előtte. Mohai Győző is tanított ott – Isten nyugosztalja szegényt -, még tudtam nála tanulni 1 évet. Aztán ő elment az iskolából, Potesz Balázs jött helyette, aki pedig a technikai hátterét tudta nekem megtanítani. Itt jött egy olyan fejlődés, ami mindenki számára érezhető volt. Ott az iskolában kialakult egy zenei szféra, volt egy billentyűs srác, Magán Olivér, akivel a mai napig játszom. A pesti zenei körökben benne volt, Temesi Bercit is ismerte. Aztán jött minden magától. Egymás után játszottunk a színpadon, megismert minket Martinnal. Aztán 2013-ban jött a Peet Project.


  • A zenekarozásról majd picit később beszélünk, kanyarodjunk vissza. A mestereidről szeretnélek kérdezni, mert volt akit már említettél is, kiknél tanultál még?
  • A Kodolányira jártam főiskolára, az ottani mesterim Baló István és Szendőfi Péter voltak. Nagyon sokat tanultam tőlük. Balót nagyon szerettem, borzasztó jó iskolája volt, sajátos megközelítéssel, amiből nagyon sokat lehet tanulni. Szendőfi Petitől is borzasztó sokat tanultam, az élettapasztalatai már elegendőek a fejlődéshez. Persze emellett rengeteg minden mást is tanultam tőle. 

 

  • Mindig egyértelmű volt számodra a zenei pálya? Gondoltad volna, amikor a tesóiddal otthon elkezdtetek zenélni, hogy egyszer tényleg zenészek lesztek?
  • Amióta elkezdtem dobolni, semmi más nem érdekelt, tényleg az akartam lenni. Általános iskolában – nagyon vicces, mert pont tegnap beszélgettünk erről Martinnal -, amikor 8. osztályban keresgélik a gyerekek, hogy merre akarnak tovább menni, ott mi teljes képzavarban voltunk, mert fogalmunk nem volt, milyen iskolába akarunk menni. Aztán anyukám hozott egy továbbtanulással kapcsolatos nagyon vastag könyvet, amibe fel voltak sorolva a középiskolák és a Gorsium neve jött velünk szembe. Anya kérdezte meg tőlünk, hogy ha zenélünk, miért nem akarunk egy zenei középiskolában tovább tanulni? Nekünk ez eszünkbe nem jutott, édesanyánknak köszönhetjük, hogy ezt kitalálta.

 

  • Így elmesélve ez tényleg egy egyenes útnak tűnik. Egyébként lehet tudni rólad, hogy a Peet Project a fő zenekarod, most azonban nem velük indultál, hanem a Perpétuum-mal. Mit lehet a erről a zenekarról tudni?
  • Nagyon egyszerű és vicces a sztori. Telek Attila dobol egyébként a zenekarban, csak ő most azon a hétvégén kiment Németországba, valami családi rendezvénye volt. Felkért, hogy helyettesítsem, így kerültem oda.


  • Viccesen szólva te voltál akkor a tökéletes helyettes?
  • Azt azért nem mondanám, de örülök neki, hogy így alakult. Jól esett a díj, a szakmai elismerés, még sosem nyertem ilyesmit. Örülök, hogy elmentem! Nem gondoltam volna, hogy így alakul.

 

  • Nem is foglalkoztál azzal, hogy mit lehet a Fülesbagoly Tehetségkutatón elérni? Vagy hogy milyen díjak vannak, nem nézted meg magadnak előre?
  • Egyáltalán nem, semmit nem tudtam erről a rendezvényről.

 

  • Te csak elmentél eljátszani, amit kell.
  • Persze, persze. Úgy voltam vele, hogy ezzel a srácoknak segítek, megtanultam a dalokat, maximálisan felkészültem, ahogy lehet. De a rendezvényről nem tudtam semmit, azért sem nagyon foglalkoztam vele, mert ez a zenekarnak volt egy fontos történet. Azzal tudtam segíteni, hogy a fellépésen a maximumot kihoztam magamból, meg a srácokból. A különdíjnak így nagyon tudtam örülni. A koncert után nem tudtam maradni, még volt aznap egy koncertem, ahonnan már éppen jöttem haza, amikor írták nekem a csoportba, hogy én lettem e legjobb dobos… Nagyon jó érzés volt!

 

  • Zenekarilag milyennek éreztétek? Te ezek szerint elégedett voltál.
  • Tök jól éreztük magunkat, jól szólt a színpadunk, jó volt befelé is ami szólt, a srácok jól zenélnek, jó érzés volt velük játszani.

 

  • A fellépés után milyen értékelést kaptatok a zsűritől?
  • A felét nem értettük, mert azt nem adták be nekünk a monitorba, amikor hallottuk, akkor csak jókat mondtak nekünk szerencsére…


  • A Perpetuum most “csak egy beugrás volt”, egyébként hol láthat még a közönség téged, mely formációkban?
  • A jelenlegi fő csapásirányom az a The Biebers. Puskás Petiékkel játszom már lassan 3 éve. Itt van mellette 2013-óta a Peet Project is, illetve a Freddie zenekarban vagyok még. Emellett session munkákat is szoktam vállalni. Hál’ Istennek sok helyen tevékenykedem.

 

  • Milyen dobfelszerelést és mellé milyen cintányérokat használsz jelenleg? Mesélsz kicsit a hangszereidről? Van kedvenc? Melyik hangszer szól számodra a legjobban?
  • Az egész szettből a cintányérjaim szólnak a legjobban. Zildjian K Sweet-eket, K Dark ride-ot, illetve A Custom Hi-Hat-et használok. A dobom az egy Tama Superstar Hyperdrive maple szett. A pergőm viszont egy Starclassic maple, 14×6,5-es, ezt is nagyon szeretem. A cineken kívül a pergő fogott még meg nagyon. A Superstar Hyperdrive-val sincs semmi bajom, a méretei ellenére nagyon öblös hangot tud produkálni, univerzális tud lenni, ezt is nagyon szeretem benne. Nekem ez vált be. A jövőben szeretnék valami endorzerséget összehozni.


  • Ezek szerint foglalkoztat téged az endorzerség.
  • Persze!

 

  • Ha egyszer elindulnál az endorzment rögös útján, Tama irányba tennéd?
  • Azt gondolom hogy igen. Egyébként rengeteget játszottam Yamaha hangszereken is. Legfőképpen a smooth-jazz iránya ismertetett meg a Yamaha hangszerekkel, mert sokat játszottunk Amerikában a Peet Projecttel és ott a backline hangszerekben csak ilyenekkel találkoztunk. Az a sound abba a zenébe nagyon passzolt. 
  • A Tama-ra visszatérve a hangszereiket azért is szeretem, mert modern.

 

  • Sok olvasója van a RitmusDepo-nak, bízom benne hogy ez a beszélgetés eljut olyanokhoz, akik pont új emberekre vadásznak.
  • Nagyon remélem (nevet)…

 

 

  • Sosem tudhatjuk előre, hogy milyen egyéb hozadéka lehet egy interjúnak… Egyébként a tanításról szerettelek volna kicsit faggatni. Mióta foglalkozol vele? A Debreceni Egyetem Könnyűzene Intézeténél is vagy, ezt jól tudom, hiszen ott kollégák vagyunk. Én vagyok a Percussion-ért felelős ember, de eddig élőben még nem találkoztunk.
  • De jó, tényleg, kicsi a világ! Igen, én is tanítok ott, tavaly egy tanítványom volt. Várjuk az ifjú titánok jelentkezését és akkor elindulunk. Jelenleg még nem tudok semmi pontosabbat. De természetesen számíthatnak rám a vezetők, a kollégák és a tanulni vágyók. Egyébként magánórákat szoktam adni, szerencsére vannak is, illetve a Bicskei Prelúdium Alapfokú Művészeti Iskolában is tanítok.

 

  • Hány tanítvánnyal dolgozol egy évben?
  • A bicskei zeneiskolában 12-en vannak összesen, mellette nagyjából 5 magántanítványom van.

 

  • Mióta foglalkozol tanítással?
  • Nagyjából 5 éve. Már előtte is volt pár alkalom, amikor jöttek hozzám magánórára a környékről, de akkor még nem nagyon állt ez a szívemhez közel. Mert igazából ehhez egy bizonyos életkor is kell. 20 évesen nem igazán tudtam kifejezni magam a doboktatás területén. A gyerekekkel megértetni magadat egy nehezebb dolog. Kellett egy pár év ehhez, hogy a megfelelő érettség meglegyen. Évről-évre érzem magamon, hogy mennyi rutint szereztem a gyerekek között. Az én fejemben is már körvonalazódik, hogy mi volt az én utam és ezt hogyan tudom a legjobban átadni a gyerekeknek. Ezt évről-évre tisztábban látom, ezáltal könnyebben is megy, jobban is szeretek tanítani.

 

  • Valóban átmegy az ember egyfajta érésen, amikor elkezd az ember tanítványokkal foglalkozni, tudást átadni. Ezt a fajta belső érést én is csak megerősíteni tudom. Amikor elkészül a tanárban is minden, helyére kerülnek a dolgok, akkor tud igazán a tanítással foglalkozni az ember.
  • A saját dolgaidat átadni másnak, ez a legnagyobb iskola!

 

  • Egy kommunikáció ez, mert nem csak adsz, hanem folyamatosan kapsz is a gyerekektől. A zárókérdésem maradt csak hátra. Mit tanácsolnál egy kezdő dobosnak? Mire kell figyelnie, mire kell nagy hangsúlyt helyezni?
  • Azt gondolom, hogy a zene szeretete a legfontosabb! Számtalan olyan gyerek jön hozzám dobolni, aki nem hallgat zenét. Így egy nagy hátránnyal indít olyannal szemben, aki minden nap zenét hallgat és érdekli ez az egész. Már a zenehallgatással is meg lehet tanulni egy csomó mindent. Hangzás, vagy akár fillek, az ízlés, vagy más egyéb, amit a zenén keresztül hall a gyerek. Nem biztos, hogy ezt az összes dolgot egy tanár át tudja adni, illetve a fület is képezni kell. Azt gondolom, hogy indulásnál ez az egyik legfontosabb.
  • Kitartóan gyakorolni, zenét hallgatni, zenére dobolni és jó zenéket kell hallgatni! De ez szubjektív dolog, hogy kinek mi a jó zene. Viccesen azt szoktam mondani, hogy amiben jó a dobolás, az már jó zene! Nyilván ez nem biztos hogy minden esetben igaz, de a jó dobolás hallgatása javasolt.

 

  • Köszönöm a beszélgetést Marcell!

 

Képek:

fülesbagoly

Gudics Marcell

Hegyi Júlia Lili Photography