Zárszó


A RitmusDepo leköszönő főszerkesztőjének gondolatai.

Sokáig halogattam ezt az írást. Valahogy nehéz a búcsúzás mindig. Akárcsak egy iskolai ballagáskor, itt is egy korszak kerül lezárásra. Legalábbis az én életemben biztosan.

2017. márciusában kaptam meg a kormánykereket, akkor még a régi felület élt, amin a zöld színek domináltak, biztosan sokan emlékeztek még erre. Kicsit érdekes, új volt ez az egész nekem, sosem akartam igazán ezt a “széket”. Emlékszem arra, amikor a 2010-es években főszerkesztőt keresett a Depó, elolvastam, kacérkodtam a gondolattal, de végül nem jelentkeztem.

Teltek múltak az évek, 2012-ben diplomáztam Debrecenben klasszikus ütőhangszeren, és a szakdolgozat írás annyira megtetszett, hogy nem akartam abbahagyni… Aztán elkezdtem írni az akkor már sajnos hanyatlásnak indult, egykor szebb napokat látott Dobos Magazinba, majd a Parlandoba, és később a Gramofon online és az nyomtatott részébe is. Aztán 2016. decemberében megcsörrent a telefon, egy interjúra hívtak, Pestre kéne menni, a Depó új főszerkesztőjét keresik. Kíváncsi ember vagyok, elmentem. Jól éreztem magam, ez egy nagyobb kihívás, márpedig én azokat szeretem, tehát igent mondtam. Aztán beindult. Mikor átvettem, nem ment olyan jól az oldal, sok hibaüzenet volt, a felhasználók sokszor egyéb más facebook csoportokban keresték a megfejtéseket, egymás között. Ezt sikerült visszakormányozni, sok jó, érdekes és értékes dolog született itt, most néhányat felsorolok, amikre szívesen emlékszem vissza. Egy kis nosztalgiázás, válogatás következik korábbi cikkekből:

  1. Ütős hangszerek-ütős ismeretek 1. rész
  2. Ütős hangszerek-ütős ismeretek 2. rész
  3. Melyiket üssem? 1. rész
  4. Melyiket üssem 2. rész
  5. Dobkörök szerte az országban 1, 2, 3, 4, 5. rész
  6. Dob-Office 124. rész

Vagy az idei interjúk, mindet nagyon szerettem: Kovács Ádám, Bágyi Balázs, Zakar Viktor, Volent Zsolt, Szerecean Osszián, Gudics Marcell). Persze ennyi jó mellett lennie kellett rossznak is, ez szinte törvényszerű. Az Angyali Dobok 1-2. ilyen, ott nem tudtam hűen bemutatni az érem minden oldalát. Szerettem volna, ha mindenki normálisan elmondhatja az ő oldalát, a maga igazát, pro és kontra. Tehát leközöltük Angyal Zoli nyilatkozatát, erre Horváth Robiék reagáltak egy interjú keretében, erre még reagált volna Zoli (és így tovább), de sajnos egy ügyvédi levél miatt akkor elakadtunk. Robiék nem engedték, hogy tovább folytassuk ezt a riport sorozatot. Nem feladatom dönteni, hiszen nem vagyok bíró. Csak az olvasók objektív tájékoztatása volt a cél. Sosem voltam tényfeltáró riporter, szerintem már nem is leszek. Mindenesetre jó volna, ha egyszer fény derülhetne az igazságra, az olvasóközönség számára is.

No de ennyit a cikkekről, elég is ennyi negatívum, csak pozitívan!

A főszerkesztőség eleje döcögős volt, mert bár szerettem írni, volt is gyakorlatom benne, de nem volt még meg az igazi hangom, a témáim. Sokat kellett ezen dolgozni, utána olvasni, felkészülni. A számomra legkedvesebb terület a kézzel üthető dobok világa, a hand-percussion. Ebben vagyok igazán otthon. A többivel nekem is foglalkozni kellett, képezni magam, kíváncsinak lenni, érdeklődéssel, nyitottsággal közelíteni. Egy nagyon érdekes utazás volt ez az egész néhány év. Sok olvasónak tudtam segíteni az ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban, aminek örülök. A RitmusDepo-tól nem fogok igazán eltávolodni, hiszen regisztrált felhasználó vagyok, biztisan fogok még adni-venni dolgokat. A szakmától sem távolodom el, hiszen ütőtanárként, ütőhangszeres előadóként folyamatosan közel tudok maradni a főbb csapáshoz. Ez egy organikus fejlődés volt, úgy érzem itt véget ért az én feladatom, most kell tovább lépnem. Fejlődni szeretnék, vannak terveim, elképzeléseim. Egészen biztosan fogok jelentkezni új cikkekkel, új ütőhangszeres tartalmakkal, csak talán máshol, vagy a saját oldalaimon (facebook, blog, YouTube). Vannak konkrét tervek is, érdemes lesz az oldalamat követni, még idén ősszel érkezik valami friss-ropogós dobos-ütős tartalom.

Jó volt veletek, összességében szerettem ezt az egészet, jó volt itt írni, publikálni, szerkeszteni. Az egész szakmának, minden hazai dobosnak-ütősnek nagy pacsi!

Külön köszönet: Kardos Zsuzsának, hogy elindította a RitmusDepo-t és hogy annak idején bizalmat szavazott nekem, köszönet Lieber Gábornak is a közös munkáért, együtt gondolkodásokért és köszönet nektek is, kedves olvasók. Jó volt veletek a közös utazás!

Viszlát RitmusDepo, sziasztok!