Időnként előfordul, hogy az idő visszafelé forogni látszik. Ami persze az elméleti fizika szerint lehetséges is, de azért nem ez az élet általános rendje. Írom mindezt abból kiindulva, hogy alapesetben – mivel az akusztikus hangszereket sokkal régebben gyártják, mint elektromos társaikat – a gyártók kínálatában általában utólag szokott megjelenni a „villanydobok” kínálata a hagyományos szettek mellett. Van azonban egy cég, amely 1983-ban történt alapításakor Svédországban eredetileg elektronikus ütős-cuccokat kínált, mégpedig nem is akármilyen minőségben. A gyorsan világhíressé vált Clavia gyár azután néhány éve gazdát cserélt, és az új tulajdonos elképzeléseinek megfelelően a Ddrum felirat 2005 óta már fából-vasból készült, igazi dobok márkajelzéseként is ismert a Földgolyón, idén tavasztól pedig már kis hazánk hivatalos képviseletén keresztül juthatunk hozzá ezekhez a jószágokhoz. Jómagam nagyon kíváncsian vártam az első „randit” a mostani teszt alanyával, de arra még én sem számítottam, hogy szerelem lesz az első látásra…
A testek
Időként az is előfordul, hogy egy név magában foglalja a lényeget. A Player elnevezés nagyszerűen rávilágít arra, hogy ez a szett a dolgozó dobos mindennapi eszköze lehet, és ez a méretekben mutatkozik meg első körben. A 22×20” fúratlan lábdob mellé kapunk egy 10×8” és egy 12×9” méretű fúratlan felsőtamot, egy 16×14” méretű állótamot, illetve egy 14×5,5” pergődobot. A csomag tartalmazza még a tamtartókat a hozzájuk való bilincsekkel, és az állótam lábait is.
Mivel még életemben nem volt a kezemben kőris dobtest, egész egyszerűen mellbevágó élmény volt a pazarul kidolgozott, a faerezet pompás mintázatát kiemelő, rendkívül látványos felület, mely a Redburst fantázianév alatt a testek két végén intenzív piros, míg a testek közepe felé haladva narancsos-sárgás átmenetet tár a szemünk elé. A tökéletesen kivitelezett, tükörsima lakkozás teszi teljessé a képet, természetesen a lábdob káváinak lakkozása is teljes felületet átfedő, és hibátlan. Az, hogy a fatestek ilyetén megjelenése mellé a fémalkatrészek fekete króm bevonatot kaptak, a legkényesebb ínyencek ízlését is kielégítheti. A testek felépítése okosan kigondolt, ugyanis a lábdob és a pergő 8 rétegű, 8 mm vastagságban, míg a tamok 6 réteget tartalmaznak, és 6 mm vastagságot érnek el. A második rétegnél kezdődő felfekvő élek 45 fokos letörésűek, és finoman lekerekítettek. A dobok belső megmunkálása kifogástalan, és mivel a finomcsiszoláson kívül semmilyen lakkozás nem takarja a felületet, a natúr fa látványa még itt is szemet gyönyörködtető.
A testek bőrök nélkül persze csak egyszerű fahengerek, így lássuk, milyen püfölhető plasztik-korongokat kapunk a csomagban. A Remo által szállított UK (Kínában gyártott) típusú fóliák a lábdob ütő-és rezóbőre esetében egyaránt a Powerstroke 3-ra hasonlítanak – azért nem pont olyanok, de kielégítően megszólaltathatjuk vele a lábdobunkat. A frontbőr fekete, és a régi időket idéző, függőleges csíkozásba illesztett, pajzs-szerű ddrum logó igazán markáns összhatást mutat. A pergőhöz mellékelt Coated Ambassador jelegű ütő, és jelzés nélküli rezonáns bőr szintén nem igényel cserét, nem így a tamok rezóbőrjei, melyek mind feliratoknak, mind pedig használhatóságnak híján vannak. Így takarékossági szempontokat figyelembe véve érdemes a tamok ütőbőrjeit alulra feltenni (az UK Clear Ambassadorok kiválóan alkalmasak a rezóbőr-szerepkör betötésére!), és jó minőségű ütőbőröket vásárolva máris (hang)minőségi ugrást hajthatunk végre minimális plusz befektetés árán.
A vasak
Mint már korábban említettem, a mai divatirányzatoknak megfelelően a „megszokott” krómozás helyett az összes fém-kiegészítőt fekete króm bevonattal látták el (nem igazi fekete ez a szín, inkább az antracit felé hajlik az árnyalat), de tartósság és elegáns megjelenés terén ugyanolyan minőségű a felület, mint bármely, eddig megszokott dob esetében. Szintén hozzászokhattunk ahhoz, hogy a fémszerelvényeket (ezek közé tartozik a stílusos, két csavarral rögzített típusjelző tábla is) műanyag alátétekkel választják el a testektől. Minőségi a felszereltség, hiszen a tamok és a pergő öntvénykávákkal megspékelve küldhetőek csatába, a kis tömegű babák a Ddrum fejlesztései, formájukat tekintve egyediek, a lábdob kitámasztó lábai pedig egyenesen csinosnak mondhatóak – kicsit olyan hatású a látványuk, mint egy trapéznadrágé, mely egy hippi csaj szűk combú lábravalójának reinkarnációja. Emellett természetesen fixen pozícionálhatóak, és a talajjal érintkező végük gumiról fémtüskére váltható. A lábdob kávafogó karmai szintén öntvényből készültek, és mivel belső felületükön vékony gumibetéteket viselnek, szó sem lehet arról, hogy az esetleges nagyon laza hangolásnak köszönhetően összekarcolják a fakávákat. A tamtartók „RIMS” rendszerűek, melyeket én alapesetben nem kedvelek, de itt érdekes módon nem lötyögnek, és masszívan tartják a tamokat a helyükön a mellékelt L-kar/gömbcsukló megoldású szárak segítségével. Sőt, a tamtartók szárai memóriabilincseket viselnek, melyek a csomagban található függesztő-bilincsek előre kialakított mélyedéseibe illesztve az idők végezetéig megőrzik beállításainkat, koncertről koncertre. Apró, de hasznos figyelmesség a gyártó részéről.
Egyetlen – relatíve – gyenge pontot fedeztem fel: az állótam lábainak végén műanyag végződéseket helyeztek el gumitalpak helyett, és ezek bizony erőteljes dobos kollégák kezei alatt szabadon engedik „kószálni” az állótamot – átlagos játékmód mellett mindenesetre kielégítő stabilitást biztosítanak.
A hangok
Jó sok dobfelszerelést volt szerencsém kipróbálni az elmúlt években, és azt hittem, már nem tud meglepetést okozni semmiféle modern cucc. Ez a feltevésem jócskán megdőlt a Dominion Ash szett kapcsán, az alábbiakban azt is kifejtem, miért. A kőris, mint a hangszerépítésben használatos faanyag, már régóta ismert volt. A gitárkészítők a mai napig szívesen (és nyilván okkal) használják nagy mennyiségben mint a gitártestek alapanyagát, hiszen ez a szépen rezonáló keményfa ideális hangtani tulajdonságokkal bír a húros/pengetős instrumentumok előállításához. Az utóbbi évtizedek nyír-juhar-mahagóni dömpingje közepette nem túl régen jelentek meg az első kőrisből készült, nagy szériában gyártott dobok, és úgy tűnik, lassú térnyerésük elkerülhetetlen.
A gyári előzetesek szerint a kőris hangtani szempontból valahol a nyír és a juhar között helyezkedik el – ezt azért sok, kevésbé ismert fafajtáról hallottuk már ezelőtt. Ami tény, hogy mindkettőnél szárazabb a Dominion Ash dobok megszólalása. Lássuk hát részleteiben ezt a kérdést.
A nagydob tiszteletet parancsoló hossza az egyébként tisztességes, 22” átmérőtől várható, mélyekkel teli alaphanghoz a gyári bőrök használata során komoly mennyiségű utózengést és a jól ismert „kosárlabda” effektust csatolja, mely némi tompítás behelyezése után abszolút konkrét, ám kicsit túlzottan csattogós és meglepően lerövidült, ám igencsak hangos válaszokat ad lábunk (és a pedál) munkája nyomán. Amikor azután (az egész szettre) előkerültek az Aquarian bőrök, és Super Kick I ütő- illetve Regulator frontbőr kapott helyet a lábdobon, azt a fajta attack-ot kapjuk, amely leginkább a folyékony állagú forró csokoládéra emlékeztet: fincsi és sosem elég belőle. Mindemellett pedig tompítás nélkül is dübörögnek a mélyek, pereg a vakolat a plafonról, rezegnek a stúdió ablakai, a hangmérnök egyre hátrébb teszi a frontmikrofont a lábdobtól, de kiderül, hogy nem tudja olyan helyre pakolni, ahol ne lenne szegycsont-repesztő a hatás…
A pergő a maga „univerzális” méretével nem tartogat különösebb meglepetést, nagyon könnyen kezelhető, és Texture Coated ütőbőrrel (nomeg egy gyors sodrony-cserével, mert az a fránya gyári bizony elég ramaty) klasszikus fapergő-hangot produkál. Alapvetően puha (itt is játszik az a forró csoki érzés!), ám az öntvény káváknak köszönhetően agresszívba forduló, éppen megfelelő hosszúságú lecsengéssel bír az összhatás, amely igazából bármely hangolási tartományban abszolút tiszta, és zavaró felhangoktól mentesen, a sodrony maximális kihasználtsági fokát megengedő (értsd: nem csörög, nem zörög, csak szól, ahogyan egy pergőtől elvárjuk, még lötyögősre engedett állapotában is) élménnyel kényezteti fülünket. Ebben nyilván része van a 2 mm-es mélyítésnek, amely a test két oldalán a sodrony pontos felfekvését segíti elő. A sodronyváltó mellesleg „Gladstone” rendszerű, nagyon masszív, megbízható, és svájci órákat megszégyenítő pontossággal üzemel.
A tamok – fura módon – éppen ellentétei a lábdob és pergő által képviselt kvalitásoknak. Az átlagos méretű felsőtamok egyrétegű (Classic Clear) ütőbőrökkel gyönyörű, telt rezonanciákkal, meglepően széles hangolási tartományban szinte dalra fakadnak, a kristályosan csilingelő induló hang mellett közép-magasakkal jócskán megtámasztott, és rendkívül dinamikus játékstílust lehetővé tevő módon szólalnak meg: az ütések erejének változásával csak a hangerő változik, és a száraz érzet csak minimális mértékben van jelen. Dupla rétegű (Response 2) ütőfelület használatával némileg mélyül, valamint kicsivel teltebbé válik az alaphang, és a lecsengés (amit eddig is könnyen tudtunk kezelni) némileg rövidebb lesz. A 16”-os állótam nagyjából-egészéből a fenti tulajdonságok mindegyikét birtokolja, azzal a plusz előnnyel, hogy átmérőjéből adódóan ugyanolyan dübörgő mélyeket tud, mint bármely társa, viszont a 14” testhosszból fakadóan kezes bárányként viselkedik mind akusztikus, mind pedig mikrofonozott körülmények között. Természetesen erre a dobtestre is vonatoznak az egy -és kétrétegű bőrök között fellelhető különbségek.
Ezek a karakterbeli anomáliák ráadásul a cucc előnyére válnak, mert így előáll az a helyzet, amikor a lábdob/pergő páros isteni „backbeat” létrehozására alkalmas, miközben a tamok hangja már-már festői színezettel látja el az összképet.
Az öntött kávák segítségével tartósan megmaradnak hangolási beállításaink, a bőrcsere pedig előbb-utóbb úgyis aktuálissá válik – ezzel együtt sem értem, miért spórolnak ilyen filléres apróságon, mint a jobb minőségű bőrök, ha egyszer már ennyire igényes dobokat készítenek…
Összegzés
A megjelenés és a hangminőség alapján távolról sem indokolt, hogy a Ddrum Dominion Ash Player szetteket a mai piaci viszonyok között igazán elérhetőnek tekinthető áron vásárolhatjuk meg. Merthogy az árat leszámítva ezek a dobok bárminek nevezhetőek, csak középkategóriásnak nem. Olyan, abszolút professzionális shell-packot kapunk, amelyet maximálisan a mai igényekre szabtak a tervezők, és az a Ddrum akusztikus dobok folyamatos fejlődése jól mutatja, hogy a készítők valóban komolyan veszik magukat – és szerencsére minket, dobosokat is.
Pálóczi-Horváth Csaba
