Yamaha Tour Custom

Yamaha Tour Custom

A múlt évezred vége táján (a nyolcvanas években) az akkor már bődületes népszerűségnek örvendő Yamaha dobok között feltűnt egy hangzatos nevű, ám – a többi, felsőkategóriás szériához képest – elérhető árú hangszer, amely a „Tour Custom” fantázianevet viselte. A nyír/mahagóni szendvicstestű dobok gyorsan a rockerek kedvenceivé váltak világszerte, ám a trendek múlásával a kilencvenes évek közepén kikerült a gyártási programból a „dögös” hanggal rendelkező sorozat. A trendek – legalábbis a nevek terén – retro irányba történt elmozdulása okán nemrég visszatért a „Tour Custom” elnevezés a Yamaha szótárába, lássuk hát, milyen dobok is rejlenek a régi-új névtábla mögött.

A testek

Van persze kódszám (ami most sem mond túl sokat) a tesztelt shell-packhoz, mégpedig TC2FS5. Ez egy 22×17”-os lábdobot, 10×8”, 12×9”-os felsőtamokat, egy 16×16”-os állótamot, illetve 14×6” (ez mostanság kezd divattá válni, de erről később) méretű pergődobot, valamint egy TH945A jelzésű tripla tamtartót, és 3 állótamlábat tartalmaz.  A tesztelt szerkó a hangzatos „Sakura White” színben egészen különleges hatású: a fehérre lakkozott felület alól jócskán átlátszik a fa erezete, és egészen minimális rózsaszín árnyalatot mutat – ennek megítélése egyénenként változóan nyilván ízlés kérdése, de az tény, hogy színpadi fények alatt meglehetősen látványos az összkép. Egyébként a felület kidolgozása és a lakkozás egyaránt hibátlan.

A legérdekesebb megoldás a testek felfekvő éleit érinti, mégpedig azért, mert a manapság általános gyakorlattal ellentétben nem 45 fokos letörésű pengeélesek, hanem 60 fokos letörés mellett szépen lekerekítettek. A cég hivatalos álláspontja szerint szándékosan választották a hetvenes években használt élkezelést, mert a cél egy meglehetősen „vintage” hangzás kialakítása volt.

A testek juharfából készültek Indonéziában, a legendás „Air Seal” technológiával, a rétegezés a következőképp alakul: a lábdob 7 rétegű, a vastagság 7,5mm, míg a tamok és a pergő 6 rétegben mintegy 6 mm vastagságot érnek el. A gyári bőrszett – bár a Remo által Kínában gyártott termékekről beszélünk – meglehetős igényességről tanúskodik, mivel a lábdobon elől-hátul Powerstroke 3-nak megfelelő (a frontbőr természetesen fekete, látványos Yamaha logóval), a tamokon pedig Ambassador Clear ütő,- és leginkább Diplomat vastagságra hajazó rezonáns bőröket találunk; a pergőn pedig Ambassador Coated, illetve Ambassador Snare a kínálat.

A vasak

Yamaha dobok esetében köztudomású, hogy a legmagasabb szintű elvárásainkat teljesítik a fémalkatrészek terén (láttam 25 éves, agyonhasznált Recording Custom szettet, amelynél az eredeti babák, kávák, tamtartók sem mattulásnak, sem pedig rozsdásodásnak nem mutatták nyomát), és ez jelen cikk főszereplőjére is érvényes. A lábdob és a tamok finoman elnyújtott babákat kaptak, míg a pergő csavarházai egy darabból álló, úgynevezett „átmenő” típusúak. A kávák 1,6 mm vastagok (a lábdob kávái a dob színére lakkozott fakávák), a felsőtamok a „Yess” kvázi-fúratlan felfüggesztést kapták. Megszokhattuk, hogy a lábdob lábainak talajjal érintkező vége gumiról fémtüskére váltható, itt viszont ezen kívül az állótam lábai is ilyen megoldást kaptak – brutális játékmód mellett sem mozdul az állótam a színpadon! A pergő sodronyváltója egyszerű megoldású, ám megbízhatóan működik, és pontosan szabályozható. A fémrészek krómozása minden egyes alkatrész esetében tökéletes, a tükörfelület egyenletessége semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után.

Némileg érthetetlen számomra, hogy a lábdob kávatartó karmait nem látták el gumibetéttel, így nagyon laza hangolás esetén esetleg előfordulhat, hogy a lötyögő karmok felkarcolják a kávák csodás felületét. Sosem fog a fejembe férni, hogy miért ilyen apróságokon spórolnak…

Fotó forrás – Drumdepot.co.uk

A hangok

A fent említett 60 fokos letörésű, lekerekített felfekvő élek mai füllel akár szokatlannak is mondható hangzást eredményeznek, ez a legkevésbé a lábdob esetében tűnik fel: a rezólyuk nélküli frontbőrrel sincs nyoma az általánosan jellemző „kosárlabda-effektusnak”, egy mély tónusú, nem túl hosszú hangot kapunk, amely viszont sehogy sem akar igazi, erőteljes attack-ot produkálni. A helyzet azonnal megváltozik, amikor egy lyukasztott frontbőrt helyezünk fel-, és minimális tompítást helyezünk be, így már egy nagyon erőteljes induló hang mellett nyílt, életteli mélyeket hozó kerek hang a jutalmunk. Ami igazi meglepetés, az a hangerő – egészen hangos zenei környezetben sem vallunk szégyent, pont olyan frekvenciák szólalnak meg, amelyek igen komoly erősítők hangorkánján is „átszólnak” akusztikusan, mikrofonozás nélkül.

A tamok esetében már pregnánsan érzékelhető a felfekvő élek hatása, nagyon egyszerű hangolhatóság mellett (tulajdonképpen nem volt olyan tartomány, ami „gyenge” hangot produkált volna, az már kizárólag egyéni ízlés kérdése, hogy melyik hangzást szeretjük) a bőrök nagy felületi érintkezésének köszönhető, alapvetően rövid lecsengés a jellemző, és a lábdobra jellemző nyílt, szép teret adó megszólalás az összes tam esetében egységesen van jelen.

Az utóbbi időben már-már „trendinek” számító 6” mélységű pergődob közepesen feszes hangolás mellett adja tudása legjavát. Ilyen felkészítés esetében nagyon érzékeny játékmódra nyílik lehetőség, a gyári sodrony minden finomságot visszaad, miközben nem vész el a többi test esetében remekül kihasználható teltség sem. Az 1,6 mm-es kávák nem a legizmosabbak, de a kávás megütéseket is egészen jól tűrik. A hetvenes évek hangzását leginkább úgy érhetjük el, ha a gyárilag a pergőhöz csomagolt keskeny tompítókarikát felhelyezzük az ütőbőrre, mert így egy igazi „macsós” hardrock-hangot produkál pergőnk. Kisebb klubkoncerteket nyugodtan végigjátszhatunk vele mikrofonozás nélkül is, a hangerő garantáltan kielégítő lesz.

Összegzés

A Yamaha dobtervezőinek célja úgy tűnik, megvalósult. A mai világban sikerült olyan, az általános fejlesztési törekvésekkel ellenkező irányba haladó dobszériát alkotniuk, amely a klasszikus rock-hangzás elvárásain messze túlmutató hangtani tulajdonságokat vonultat fel, ezzel amolyan igazi „igásló” lehet a dobosok istállójában, hiszen kezdőktől a profik szintjéig bárki büszkén állíthatja színpadra „Tour Custom” szettjét. A sok stílusban használható dobok megjelenése miatt sem lehet szégyenkeznivalónk, hosszú évekre hű társat találhatunk középkategória eme kiemelkedő termékében. Ehhez tegyük még hozzá a legendás Yamaha-minőséget, és biztosak lehetünk abban, hogy az 1000 euró körüli ár minden centjét okosan költöttük el.

Pálóczi-Horváth Csaba

close

Hírlevél

Értesülj a legújabb tesztekről, interjúkról és kedvezményekről.

Dobosoktól - Dobosoknak