Tama Superstar Custom

Manapság úgy tartják, hogy dúl a retro-őrület. Lehet ebben a megállapításban némi igazság, hiszen a hangszergyártók egyre-másra porolják le a múltban elhíresült szériák elnevezéseit (lásd: a Dobos magazin legutóbbi számát), ami lehetne annak a következménye is, hogy nem tudnak új dolgokkal előrukkolni a nevek terén.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy a mára legendássá vált, 25-30 évvel ezelőtt zajos sikereket aratott modellcsaládokat új köntösbe öltöztetve a mai ifjak számára újfent hozzáférhetővé kívánják tenni, természetesen a jelenkor összes technikai vívmányával megspékelve. A Superstar név azok előtt is régóta ismert lehet, akik egyébként nem elkötelezett Tama-hívők, és be kell valljam, én magam sokáig szkeptikusan szemléltem ezeket a régi név alatt futó XXI. századi dobokat. Kétkedésem a középkategóriában versenybe állított hangszerrel való első testközeli találkozás során percek alatt tovaszállt, a következő sorokban azt is kifejtem, miért…

A testek

Kezdjük a kötelező (és persze mindig dögunalmas) kódszámmal: SL52S a tesztelt shell-pack gyári megnevezése, amit csak azért írok le, hogy a szaküzletben való érdeklődés esetére megkönnyítsem dobos kollégáim dolgát. A számok alatt megbúvó kézzelfogható termékek csoportja egy 22×18” lábdobból, 16×16” állótamból, 12×9, 13×10” felsőtamokból és egy 14×5,5” méretű pergődobból áll, illetve kapunk még egy MTH900M típusú dupla tamtartót, valamint 3 db állótamlábat.

Egy barátom tréfás megnevezése szerint ezek a dobok faanyag tekintetében „nem telivér” hangszerek, mivel kétféle fából készülnek: a testek külső, és legbelső rétegének anyaga hársfa, míg a köztes rétegeket nyírfából alakították ki. A lábdob 7 rétegű, 7 mm vastag, míg a tamok és a pergő 6 rétege 6 mm vastagságú. A nagyon egyenletes erezetű, és ezáltal könnyedén színezhető hársfa borító-réteg lakkozása minden várakozást felülmúlóan gyönyörű, az általam használt szett a „Custom Amber Fade” -színben pompázik, amely borostyánsárgából feketébe átmenő színkombinációt jelent. A testek színazonossága és köralakja tökéletes. A dobok belső felülete simára csiszolt, leheletvékony matt védőlakk tartja távol a légköri nedvességet a fától.

A második rétegnél kezdődő felfekvő élek hibátlan kidolgozásúak, nagyon élesek, és a lehető legkisebb érintkezési felületet nyújtják a test és a dobbőr között. A bőrök egyébként „Power Craft” jelzéssel ellátott nejlonok, a pergőn Ambassador Coated-nek illetve Snareside-nek megfelelő, a tamokon alul-felül Ambassador Clear hatású, míg a lábdobon tompítókarikával ellátott Powerstroke 3-at idéző Clear ütő, és fekete (jókora Tama feliratos) frontbőrt adnak a gyári csomagban.

A vasak

Dobos-körökben az az általános nézet, hogy a Tama nagyon masszív hangszereket gyárt. Természetesen a masszivitás egyik – talán legfontosabb – feltétele a fémalkatrészek minőségéből fakad. Nem hiába töltötték a japán mérnökök a tervezőasztal mellett az időt, hiszen egyetlen gyártó sem kínál hasonló alkatrész-elemeket a középkategóriás dobjaihoz. Sok összetevő egyenesen a felsőkategóriás Starclassic cuccok öröksége, mint a Star-Cast felfüggesztés, az összes tamon és pergőn fellehető 3mm-es cink-öntvény kávák, és az a bizonyos, gyakorlatilag a végtelenségig variálható MTH900M tamtartó, valamint a lábdob kávafogó karmai, amelyek természetesen vastag gumibetéteket viselnek, a kávák lakkozását kímélendő. 

Azért egy kicsit megmaradt a régi idők látványa is, mert a testeken végigfutó (szintén öntvényből készült) úgynevezett „Sound Bridge” babák erősen idézik a levitézlett ’80-as éveket, ezzel együtt a modern design és funkcionalitás jegyében nagyban segítik a testek szabad rezonanciáját, hiszen mindössze két ponton érintkeznek a fafelülettel – és ott is műanyag izolációs alátéteken keresztül. A lábdob lábai már ránézésre is brutálisan tartósnak tűnnek, és a gyakorlati alkalmazás során tucatnyi koncerten sem lehetett panaszt emelni ellenük, az állótam pedig olyan stabilan áll jókora gumitalppal ellátott lábain, mint egy díszőrségben lévő szamuráj a császár neve napján.

A hangok

Nem valószínű, de előfordulhat, hogy egyetlen szóval kellene leírnom a Superstar Custom hangját. Ebben a helyzetben azt válaszolnám: tiszta. Ha két szóval kellene kifejeznem magamat: nagyon tiszta.

A tréfát félretéve, az összes tam – azon kívül, hogy mennyire egységes hangképen keresztül – mindenféle felesleges mellékzönge nélkül szól, már a gyári bőrökkel is. Nyilván ebben a nyírfa (na jó, meg az a két réteg hársfa) testek, illetve az öntvény kávák is komoly szerepet játszanak, de ez a felhasználó szempontjából teljesen huszadrangú. Ami a lényeg: közepestől feszes hangolásig minden tartományban szépen zengő, pont a fülnek (és a színpadi mikrofonoknak!) kedves tamhangokat kapunk, az attack gyönyörű, és a teltségről sem kell lemondanunk. Nincsenek elmosott, nehezen kivehető reakciók, ütéserőnk változásával csak a hangerő változik. Extrém laza hangolásnál persze kissé megfullad a hang, de a középkategória hangszereinél ezt senki nem veheti rossz néven.

A lábdob úgy szól, ahogy kinéz: brutálisan. Bődületes hangerő párosul tüdőzúzó mélyekkel, és ha lukat vágunk a frontbőrre, egy minimális tompítás behelyezése után olyan csattanós attack a jutalmunk, amitől bizony fellebben a dobunkhoz esetlegesen óvatlan közelségbe merészkedő, könnyed öltözetű hölgyek szoknyája…

A végére marad a desszert. A pergődob egyszerűen minden igényt kielégítő hangtulajdonságokkal bír. Kristályos sodronyhangok felett maximálisan artikulált, minden hangerőtartományban (apropó, hangerő: az aztán van bőven!) tökéletesen kihasználható audioélményt kínál ez az ötésfeles mélységű kis méregzsák, az öntött kávák meg egyenesen sóvárognak a nehéz kezű kollégák hatalmas pofonjai után. A sodronyváltó rendkívül precíz, és felépítését látva vélhetően évszázadokig üzemelhet problémamentesen.

Összegzés

Idézném a híres (és igazán közhelyszerű) mondást: a puding próbája az evés. Esetünkben ezt az elkoptatott kifejezést a kedves kollégák bátorítása céljából ástam elő, mert (saját példámon okulva) csak úgy oszlathatjuk el adott hangszerekkel szemben felmerülő (esetleges) kételyeinket, ha adunk a jószágnak egy esélyt a bizonyításra. Személyes cinizmusom abból fakadt a Superstar széria piaci megjelenésekor, hogy végiggondoltam a következőket: ennyi felsőkategóriához tartozó alkatrész, és ennyire minőségi kidolgozás mellett hogyan lehetséges az, hogy a középkategória árszintjén kínálják? Mit „felejtettek ki” az összetevők közül, ami – illetve aminek hiánya – elérhető áron tartja a Tama ezen termékeit? Nos, meggyőződhettem arról, hogy minden a helyén van. A külcsín, a belbecs, és a hang is, a pergő és a lábdob nyugodtan összemérhető a felsőkategória legtöbb szereplőjével.

Pálóczi-Horváth Csaba

Fotó forrása: https://www.free-scores.com

close

Hírlevél

Értesülj a legújabb tesztekről, interjúkról és kedvezményekről.

Dobosoktól - Dobosoknak