Kezdőlap Fórumok TANULJ! A dob filozófiája

Ennek a témakörnek tartalma 44 hozzászólás, 14 résztvevő. Utolsó frissítés:  Stalker 13 éve, 3 hónapja.

  • Szerző
    Bejegyzés
  • #850246

    Stalker
    Felhasználó
  • #1064378

    Stalker
    Felhasználó

    Általában a komolyzenészek mélységes filozófiai gondolat-folyamokon mennek át, mire képesek lesznek elmélyülten interpretálni vagy megírni egy adott zenei művet. A dob és az ütős hangszerek éppúgy színvonalas, magas szintű gyakorlati és elméleti tudást igénylő alkotóeszközök, mint bármely más hangszer. Minden hangszerre igaz, hogy mindig van nagyon magas, művészi szint, ahová csak úgy lehet eljutni, ha az alkotó ember elméletben, lélekben is végig járja az utat. Itt most nem csak technikára gondolok. A lelki, szellemi elmélyültség összefüggésben áll azzal, ahogy az ember kezeli, műveli, megszólaltatja hangszerét, legyen szó bármilyen hangszerről. Ha az illető, durvább, keményebb lelkületű ember, akkor valószínűleg a zúzós metált fogja választani önkifejezési formaként, műfajként, és nem lesz képes árnyaltabb műfajokba jól működni. Én elismerem, hogy a zúzós metálhoz is szüksége van színvonalas technikai tudásra, mégis azt hiszem, hogy a komolyabb, lelki értelembe sokszínűbb, árnyaltabb és elmélyültebb műfajok (pl. progresszív-rock, jazz, jazz-rock, stb.) több elméleti, gyakorlati, és lelki képességet aktivizálnak az emberben. Tehát azt akarom mondani ezzel, hogy nem árt, ha a zenész finoman, művesen is képes kezelni hangszerét, és nem csak zúzni tud vele. A dobolást is lehet “komolyzenei” szinten művelni, az pedig rossz előítélet vagy tévhit, hogy csak a komolyzenészeknek van szüksége belső filozófiai utazásokra. Szerintem egy dobosnak is szüksége van ilyen utazásokra. Persze más kérdés, hogy ez inkább azzal van összefüggésben, hogy ki milyen szinten, mennyire árnyaltan és sokszínűen akarja megszólaltatni hangszerét.

  • #1064296

    goozer
    Felhasználó

    Kristóf!Ez gyönyörű volt és olybá tűnően emberséges,amilyet ebben a széthúzó országban,vagy ITT ritkán tapasztalni.Köszönjük.A topicot is.

  • #1064294

    Stalker
    Felhasználó

    Köszi a linket zagyex, szerintem is jó!

  • #1064293

    Stalker
    Felhasználó

    Én köszönöm az újabb értékes hozzászólást gukristof! Nem baj, ha ritkán írnak ide, már az is lényeges szempont – ahogy Te is írod, – hogy legalább elgondolkodtató jellegű ez a topic.

  • #1061067

    zagyex
    Felhasználó

    Roy Haynes Trio: questin and answer, dear old stockholm

    http://www.vervemusicgroup.com/artist/releases/default.aspx?pid=9884&aid=2798

    nem tudom elégszer hallgatni, számomra ez már több, mint “dobolás”

  • #1060982

    gukristof
    Felhasználó

    Off: Örömmel üdvözlöm ezt a topicot az értelme miatt, és ritka topic-látogató révén, megrökönyödöm néha egy-egy hozzászólón, aki kikezd másokkal. Pl. Rayyy miért nem írta le a gondolatait ahelyett hogy kérdőre vonja ezen fórum életképességét? Személy szerint nem is értem hogy miért fulladt volna be. Ha 3 havonta írnak ide vmit (lásd az én hozzászólásomat), akkor is van értelme. A fórumoknak pont az időtlen jellege az egyik lényege, vagy rosszul tudom?

    On: Az eddigi hozzászólásokat végigolvasva az tűnt fel, hogy az ütőhangszereken való játszás, és a dallamok valamelyest külön lettek kezelve, pedig van összeköttetés, lásd: marimba, vibrafon, stb.
    Ennek ellenére én “csak” dobolok, mégis ki tudom fejezni hangulataimat, érzéseimet a hangszeremen. Az tény hogy a dallam erre talán gazdagabb eszköztár, de azt figyeltem meg – persze vannak kivételek – hogy a dallamhangszereken játszó kollégák a dobosokkal ellentétben a ritmusokban nincsenek túlzottan otthon. Mindenesetre mellérendelt viszonyban gondolkodom a többi hangszer és zenész kapcsán, annak ellenére, hogy a dobos szerepe nagyrészt a kiszolgálás, a kísérés. Sokszor pont az indít be, ahogy hallom; miként változik pl. a velem együtt játszó gitáros játéka, hangulata az én játékomnak köszönhetően. Nagyszerű érzés, amikor a te gondolataiddal, és hangszereddel befolyásolni tudod az egész zenekar által játszott zenét.
    Valaki írta, hogy “nem én választottam a hangszert, hanem ő választott engem”. Nos ez valamelyest az én esetemben is így történt. Kölökkoromban 2 évet hegedűltem, de a rossz tanárnak köszönhetően megutáltam a hangszert, meg úgy egyáltalán a zenélni tanulást. Évek múltak el csendben, és egyszer csak elkezdtem érezni, hogy dobolnom kell. Nem tudom megmagyarázni a folyamatot kiváltó okokat, de egyre inkább el kezdtek érdekelni a ritmusok; mindennapjaim részévé váltak. Szinte folyamatosan hallom belülről a dobokat, cintányérokat, effekteket. És ezek mindig aktuális hangulatomnak megfelelőek. Ha energiával teli ébredek, és rohanok valahova, akkor feszesebb, egyszerűbb, talán gyorsabb ritmusok zakatolnak, míg lustálkodás, leeresztés közben inkább a seprű, a “feltisztítás”, a “koszolás”, a bonyolultabb ritmusok uralják a fejemet.

    Egyelőre első végiggondolásra ennyit tudtam hozzászólni. Elgondolkodtató a téma, és épp ezért is örülök hogy rátaláltam, mert biztosan gondolkodni fogok még ezen magamban, ezért köszönet is! Végül még annyit, hogy szerintem (az ősemberek ritmusfeltalálásának példájának mentén), minden embernek – akinek van egy kis hallása – van köze a ritmushoz, pont az olyan dolgok miatt, mint a – már előttem taglalt – mindennapi élet ritmikája. Az ütőhangszerek családja a leggazdagabb, ezt merem állítani, a rajta játszó emberek pedig oly sokfélék, hogy felesleges egymás stílusát, tudását, gondolkodásmódját ilyen jó fórumokon lehúzni. Akik ezt teszik, pont nem a dobolással foglalkoznak!

    Világbéke!

  • #1047599

    Stalker
    Felhasználó

    A témával kapcsolatos gondolataimat leírtam, és velem együtt még néhányan megtették ezt. De hol vannak a többiek? Akik hagyták befulladni a topicot? Ha jönnek újabb gondolatok, én vinném tovább a topicot, de nem nagyon jönnek azok az új gondolatok. Hol vannak hát?

  • #1047596

    Rayyy
    Felhasználó

    Kifejtenéd? Esküszöm nem értem, hogy kapcsolódik a tárgyhoz… netán a szinti a legkifejezőbb hangszer? :)

  • #1047589

    Névtelen

    Szerintem a Szintetizátor a legmegfelelőbb ilyen célokra, persze csak a stúdiószintik, nem a lakodalmas gagyi szarok

  • #1047579

    Maffay.
    Felhasználó

    MAGAM IS HÍVŐ EMBER VAGYOK, DE
    HISZEM, HOGYA RAYyBŐL(is)LEHET VILÁG+VÁLTÓ !
    LEGROSSZABB ESETBEN = REPÜLŐTÉREN SÍNVÁLTÓ ☺

  • #1047573

    Rayyy
    Felhasználó

    Na, ember! Ennyit a gondolkozódásról? Ha már megszülsz egy topikot, akkor legyen értelme! Jól indul, de befullad? Vagy netán csak arra volt jó, hogy balanszírozd az egyedülléted okozta stresszt és kiszoltál a világba egy szekrény mélyéről?… kéremszépen…

  • #1047157

    Stalker
    Felhasználó

    Ismételten köszi a linkeket!

    Egy pici Off:
    Azért fontosnak tartom leírni, mielőtt bárki is félreértene, hogy eredeti hívő vagyok CD-k, DVD-k terén, így nem azért kértem a linkeket, hogy letöltsem magamnak, és kiírjam audió CD-ként. Eredetiben azt veszek meg, amit szeretek, azonban hasznosnak tartom a letöltést egy meghallgatás erejéig, hogy el tudjam dönteni, tetszik-e a hallott/látott dolog, vagy sem. Ha nem tetszik, akkor törlöm, ha tetszik, megveszem. S akkor térjünk vissza a topic témájához.
    On

  • #1047117

    jidaki
    Felhasználó
  • #1047116

    jidaki
    Felhasználó

    Fenn vannak a drummerworldön…
    Egyébként Hal BLAINE csak elütöttem az előbb…:)

  • #1047112

    Stalker
    Felhasználó

    Köszi a javaslatot! Sajnos egyiküket sem hallottam még, s egyiküket sem találtam meg torrent oldalakon.

  • #1047110

    jidaki
    Felhasználó

    Nekem még Pete Lockett Network of Sparks albuma jutott eszembe…
    Meg van egy Hal Baine nevezetű fazon (nem sokat tudok róla) neki van egy Psychedelic Percussion albuma a 60as évek végéről… tömény LSD….

  • #1046918

    Stalker
    Felhasználó

    Megtaláltam az imént javasolt albumot FLAC-ban:

    http://www.mininova.org/search/?search=john+abercrombie+timeless

  • #1046915

    Stalker
    Felhasználó

    Én is ajánlanék egy számot:
    John Abercrombie Timeless című lemezéről a Timeless című számot hallgasátok meg, ha tehetitek. Jack De Johnette dobol benne, és ha jól tudom billentyű, gitár és dob felállásban játszák basszusgitár és bőgő nélkül ezt a számot, ami nagyon elmélyült és dob szempontjából is igencsak kifejező. A muzsika összhatástát nézve időtlen lebegést fogunk hallani, ahogy ezt a cím is mutatja.

    Sajnos nem találtam meg Curt Cress Avanti lemezét sem FLAC-ban, sem mp3-ban. Tudna valaki egy torrent-linket javasolni, ahonnan legalább egy meghallgatás erejéig le lehet tölteni?

  • #1046910

    Stalker
    Felhasználó

    Nathan! Köszi a linket, tetszett dobszóló! Az Amadinda valóban jó példa, ajánlom is mindenkinek Steve Reich: Music for 18 musicians Live in Budapest lemezét, amelyet az Amadinda ad elő.

  • #1046906

    Stalker
    Felhasználó

    Maffay! Valóban bizarr a mesterműved, de jó!

    Rayyy! Köszi a javaslatot, felmegyek a mininova-ra, s ha fent van Curt Cress Avanti című lemeze FLAC-ban, akkor letöltöm. Az ősemberes példa jó volt! S vizsgáljuk csak meg a mostanság is működő törzsi kultúrákat/népeket, s figyeljük meg, “milyen hangszeren játszanak”. Mammutbélből készült Fender Stratocasteren vagy “ütős hangszereken”?

  • #1046904

    -Levi-
    Felhasználó

    Jó példa még az Amadinda, bármelyik albumuk vagy koncertjük, minden ütőhangszeres művész közül talán ők feszegetik leginkább a határokat.
    Ez az egyik kedvenc dobszólóm…sztem ez full komolyzenei szint amit itt művel a Chambers és nagyon kifejező…végig csukott szemmel:D http://www.drummerworld.com/Videos/dennischambersstudio1.html

  • #1046901

    Maffay.
    Felhasználó

    DÁNKE ŠÖR !
    HOL PRECÍZ, HOL+ ELNAGYOLT EGYSZERRE,
    ÉRDEMES RÁKERESNIA MESTERRE !!!
    AZÉRT JÓ JELLEMZÉS A FA DOLOG, + EZA KAR,
    MERT KALIMPÁL, + MELLÉÜT, MÉGHA NEM(is)AKAR ☺
    DEAZÉRT CSÍPOMA ŠRÁCOT ☺

  • #1046900

    Rayyy
    Felhasználó

    Nem tudom ismeritek-e Curt Cress bácsit… Avanti című lemeze (ahol számtalan ütős szólal meg a klasszikus szerkó mellett), igazi példaműve lehet, hogy ütőhangszerekkel milyen hangulatokat lehet elérni > tessék meghallgatni!

    A saját kis mesémet régről szoktam eredeztetni és kicsit egyszerűbbnek is látom emiatt > volt az “ősembernek” gitárja? :) Nem. Zongorája? Nem. Dallamot sem igen tudok elképzelni a kardfogú tigris énekén kívül… tehát maradt az üreges fák, kövek, botok egymáshoz ütögetése + a ritmus. Jó, lehet vitatkozni, hogy biztos csinált mammutbélből 7-húros Gibsont, de ha így is volt valószínűleg hamisan szólt; és mindenképpen a ritmus volt előbb > ami még nem ad egyenes okot, hogy korunkban ist ezt a fajta hangkeltést válasszuk, de megmagyarázza erősen ösztönös mivoltát. Valószínűleg erre kaphattam rá.

  • #1046898

    jidaki
    Felhasználó

    Bizarr az a hiányzó bal kar … :) … de tetzik….

  • #1046894

    Maffay.
    Felhasználó

    TESSÉK + LÁSSÉK, EHUN 1 ÖNKIFEJEZÉS;

    KI MACÓT LÁTJA TUDJA MIJEZA „KÉPeZÉS”
    EZ NEM „inMemoriam” CSAK ELVONT LÉTEZÉS !

    ÍM’ EGY ÁTVARIJÁLT SÁNDORFI ISTVÁN MUNKA
    MACÓRÓL CSINÁLTAM, MINT JELLEMZÉS + FyKA !

    FAFEJ, FA BD-BŐR, FAÜTŐK, BÉZBÓLSAPKA ☺
    BRUhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhA
    DE LEHET FA RIDE,
    MERT ÚGYIS ALL RIGHT ☺

  • #1046888

    Stalker
    Felhasználó

    Áh, szóval Maffay,
    rímes rébuszokban rivall!
    Lehet bátran kötekedni,
    feltéve, ha az a közös épülést elősegíti.
    Sonor és Meinl felhasználóként írtam az aktuális topicokba,
    de semmi.
    Hisz ott a – téma menetét figyelembe véve –
    nem lehet oly mértékben mélyeket írni.

  • #1046876

    Maffay.
    Felhasználó

    HOGY FÜSTÖLJÖN SZÖR STALKER FEJE:
    EZITTA KÖTEKEDÉS HELYE =
    – VALLÁSI PÉLDÁDBAN A “feloldódás”
    MIÉRT(is)NE LEHETNE FELOLDOZÁS ?
    – HA KIFORDÍTANÁM GONDOLATOD; LENNE(itt)DÖBBENET
    MONDJUK; EMOCIONÁLISBÓL AZ EMO-BA ÁTMENET ☺
    – ÜTŐSÖK(is)TUDNAK KITARTANI HANGOT,
    EZÉRT(is)ÍRNAK ZENEMŰBE ÜSTDOBOT ☺ Stb.

    AZÉRT KELLENE A TÖBBI TOPIKBA(is)ÍRNI, . . . . . . . . . . ÉRDEMILEG
    HOGY LÁSSUK = 1ÜGYÜT ÉS KEZDŐT, MEDDIG TUDNÁD BÍRNI . . . . . IDEGILEG ☺

  • #1046870

    Stalker
    Felhasználó

    Ismét köszönöm az újabb, nagyon jó hozzászólásokat! Ahogy ígértem, akkor én is leírom a témával kapcsolatos meglátásaimat:

    MAGASSÁG ÉS MÉLYSÉG

    Ezt a metaforikus címet lehetne jobban is konkretizálni, például: magasság=cintányérok és mélység=dobok. Metaforikus vonatkozásban magasság alatt érthetünk kellemet, szárnyalást, mélység alatt pedig kissé nyugalmasabb, melankolikus, de nem depressziós állapotokat.

    Bevezetés: Amikor az ember felcseperedik, felnőtté válik, öntudatra ébredése sokféle felismerést von maga után, mind önmagával, mind a léttel kapcsolatban. De a legjelentősebb felismerése saját mulandóságának felismerése, az a tény, hogy a jövőről mindössze az a mélyreható bizonyosság létezik biztosan számára, hogy valamikor meg fog halni. Ez a tény önmagában véve nyomasztó, őrjítő, keserves és kínos is lehetne, ha nem lenne meg az emberben az a művészi hajlam és hajlandóság, az a képesség, amely a halál titkos, misztikus, sejtelmes, hideg, megfejthetetlen árnyát fel tudja oldani, át tudja szublimálni valami értékes mássá. Most nem megyek bele a vallások azonosságának és különbözőségének tárgyalásába. Talán a lényeg a vallásokban sem különbözik egymástól, hiszen mindegyik vallás magában hordozza a feloldódás lehetőségét, más kérdés, hogy építő vagy romboló jelleggel (mert ideiglenesen, illuzórikusan a rombolásban, pusztításban is fel lehet oldódni negatív értelemben, viszont ez előbb-utóbb pontosan oda vezet, amely elől szublimációs képesség hiányában menekül a romboló ember). A feloldódás művészi képessége lehetővé teszi, a halál tényét már felismert ember számára, hogy hátralévő idejét úgymond értékesen, mindenféle szempontból építően töltse el halála pillanatáig; hiszen e felismerésben ott rejlik az örökkévalóságra való igény: a feloldódás lehetőségét kiművelő ember az alkotás életre-szóló folyamatával lenyomatot, valami maradandó és magasztos nyomot akar hagyni maga után, akár példát mutatva embertársainak a feloldódás megmagyarázhatatlanul csodálatos lehetőségére való rávezetés miatt, hiszen az ember mindenkor és mindenhol – különböző formákban – de ugyanazzal kerül szembe.

    A fájdalom, a szomorúság, a melankólia kérdését azért hoztam összefüggésbe a dobbal, mert ahogy az öröm, a boldogság, a fájdalom éppúgy természetes velejárója az életnek, s nem lehet feloldódni a tudatosan történő fájdalommal való szembenézés nélkül. Tehát fontos, hogy az alkotó ember fájdalmat is ki tudjon fejezni – a feloldódás és a szublimáció miatt – alkotóeszközével. Úgy gondolom, hogy önmagában a dobbal ki lehet fejezni fájdalmat, azonban ez olyan absztrakt kifejeződése a fájdalomnak, hogy valószínűleg csak azok értik meg, akik beszélnek az absztrakció, ezen belül pedig a dob nyelvén, tehát ebben a tekintetben korlátozottabb hangszer a dob, a dallamhangszerekkel szemben. Viszont más megvilágításban pedig a dobbal való önkifejezés magas szintű absztrakciós képességet igényel a befogadóra nézve is. Egy fájdalmasabb zenében már más a helyzet, ott már egyértelműbb a dob szempontjából is a fájdalom kifejezése, de csak a zenén belül.

    Miért választottam a dobot? Rengeteg létfilozófiai kérdésen töprengtem, merengtem már (Ki vagyok? Miért vagyok? Mit keresek itt? Mi a lét? Mi az a mindenség? Megmagyarázható-e a mindenség? Börtön-e az individuum? stb.). Évekig tartó gondolkodás, és rengeteg meglátás meghallgatása, elolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a fent felsorolt kérdésekre senki nem tudhat egyértelműen elfogadható, biztos válaszokat adni, legalábbis fogalmi szinten nem, mert a fogalmak az ember által létrehozott gondolati hálót jelentik, s ennek a hálónak megvannak a maga korlátai, belterjességei. Tehát a válaszokat később már nem gondolati, fogalmi szinten kezdtem el keresgélni, hanem emocionálisan, a megélt, és a megélhető, de meg nem magyarázható idő-élményben. S ennek legkézenfekvőbb példája számomra a zene, utána pedig a művészfilm. A kifejezés szempontjából talán a dob a legabsztraktabb hangszer, s kevesen is értenek meg egy jól és szépen felépített dobszólót, amely más művészetbeli példákon keresztül inkább egy Vasarely képre emlékeztet, azonban – akár egy Vasarely képhez – egy magas szintű dobszólóhoz is kiművelt absztrakciós képességre van szükség a megértéshez, értékeléshez, ahogy ezt már fent említettem. Korábban, én is össze-vissza püfölésnek éltem meg nagy dobosok szólóit, de ma már másképp van nálam is. Hozzáteszem, hogy azért sok olyan dobszólót is hallottam, ami tudatos szerkezeti felépítés és megfelelő technikai tudás hiányában valóban össze-vissza püfölés volt.

    A dob számomra inkább a „jól érzem magam a létben állapot” hangszere, de ez alatt nem agresszív metál-dobolásokat értek, hanem finomabb, művészi apró finomságokkal tele hangszeres megnyilvánulásokat. Leglábbis én szívesebben hallgatok dobos finomságokat, mint zúzós metál-dobolásokat. Ha jól szól egy dob, jól be van mikrofonozva és szépen ki van keverve, egy műves dobszóló képes extázist kiváltani az emberekből, és persze a dobosból is. De az extázis mellett ott lehet a kevésbé dinamikus, kevésbé erőteljes kifinomultság íze is. Ezzel pedig azt akarom mondani, hogy az absztrakció vonatkozásában a dob is sokrétű hangszer.

    Most hirtelen ezek a gondolatok jutottak eszembe, de biztosan kihagytam valami fontosat.

    Nathan-nak: Igen, igazad van, kifelejtettem: főleg dobszerkóra gondolok, de természetesen a többi ütős hangszerrel össze lehet kapcsolni a gondolatmenetet.

    Maffay-nak: Igen, úgy is lehetett volna írni a címet, de most már mindegy. Milyen többi topicra gondolsz?

  • #1046862

    Maffay.
    Felhasználó

    SZÖR STALKER !

    “A dob – mint önkifejezőeszköz – és az alkotás kapcsolata” ÉN A CÍMET ÍGY ÍRTAM VOLNA
    + KIVÁNCSIAN VÁRNÁNK EGYÉB POSTJAIDAT; A TÖBBI TOPIKHOZ MÉLTÓSÁGOD MIT SZÓLNA ☺

  • #1046860

    -Levi-
    Felhasználó

    Ehez le kéne fektetni, hogy mit értünk dob alatt…csak dobszerkó vagy minden más is. Mert pl a gamelán népzene is full ütős, az ezernyi kis haranggal tökéletes kifejező ereje van. De pl egy udu is totál más tészta már mint egy pergő…nem beszélve a tabláról és társairól. Vagy a hang…szal nem mindegy.

  • #1046854

    hentes
    Felhasználó

    azt nem mondanám, hogy uccsó a csajozásban a dobos ;)

  • #1046853

    adamhosman
    Felhasználó

    Amúgy hozzáteszem, hogy engem kértek már meg, hogy játsszak szomorú darbukaszólót… Megpróbáltam. Én nem voltam vele elégedett, de mindenki aki hallgatta, teljesen letargiába esett. Ettől függetlenül szerintem olyan volt, mint légkalapáccsal rézkarcot csinálni.
    Inkább leülök a zongorához.
    De lehet próbálkozni.
    Szerintem jobb tudni a dolgok saját helyét.

  • #1046852

    adamhosman
    Felhasználó

    Szerintem nem lehet olyan szinten érzelmeket kifejezni/azokra hatni, mint egy dallamhangszerrel. A perkusszív hangszereken nincsenek kitartott hangok, nincs disszonancia, nincs harmónia. Vagy még ha van is, az statikus, és nem variálható kellő szinten.

    A perkák a dinamizmus, játékosság, agresszivitás kifejezői. Egyéb árnyalataok lehetnek még pl. a vontatottság, bizonytalanság, finomság.

    Ellenben ezek a funkciók nagymértékben fel tudják nagyítani a dallamhangszerek által lefektetett, érzelmileg kifejezőbb textúrákat.

    Emiatt én pl. nem szeretek zenei szönyeg nélkül dobszólót játszani, mert nincs mihez viszonyulnom, nincs mire reagálnom, és az egész olyan matematikai. Mégis folyton ezt teszem a hastáncos kolleginákkal egy szál darbukán. Dehát ennek is megvan a helye abban a népzenében. Meg kell szeretni.

  • #1046847

    Lasek
    Felhasználó

    ….a dobokkal természetesen mindenfajta érzelmet kilehet fejezni….gondoljunk csak arra a dobpergésre amit egy akasztás elött hallott az ember!…..rögtön kiszállt a vér mindenkiből, vagy egy temetésen ahol szintén a dobpergés kellő komor hangulatot biztosított!:)……vagy a verő használatttal….például egy jazz ballada méltó kísérete dobseprűvel,vagy filvfejü verő használata is eléggé balladisztikus hangulatot kelt!…..de a cintányér ütésekkel a törökök félelmet tudtak kiváltani az ellenségből!…..és lehetne sorolni hosszasan a dobolás kifejező erejét.

  • #1046843

    Christian Drummer
    Felhasználó

    Szerintem mély tamokkal, lassú tempóval ki lehetne fejezni! Én még nem próbáltam… de aki szomorú inkább hegedüljön!)

  • #1046840

    Stalker
    Felhasználó

    Köszönöm az eddigi hozzászólásokat! Nagyszerűek vagytok! Jó megvilágítások, nagyszerű gondolatok! Hamarosan én is leírom a gondolataimat a dobolás kapcsán, de előtte még egy kérdést feltennék, ami kimaradt az indítóhozzászólásomból:

    Ki lehet-e fejezni a dobbal mély fájdalmat, szomorúságot akár önmagában, akár zenén belül? A kérdés hülyén hangzik, de az absztrakció árnyékában talán nem annyira.

    Mint tudjuk, egy szál gitárral, vagy egy zongorával egyértelműen ki lehet fejezni mély fájdalmat és szomorúságot, de mi a helyzet a dobbal? A dob csak a dinamikát, az erőteljességet, a monumentalitást, a lendületet, a szenvedélyt, az extázist, a ritmus, a “de jól érzem magam a létben” állapotot képes kifejezni, vagy mégis van benne valami absztrakt rejtelem, ami sokrétűségét igazolja, s képes kifejezni fájdalmat, nyugalmat, szomorúságot, mélabút is?

  • #1046838

    jidaki
    Felhasználó

    Fogd be a füled… hallani fofod a vér áramlásának ritmusát az ereidben…

  • #1046837

    Christian Drummer
    Felhasználó

    Az egész világ ritmusokból áll. Periódikus ismétlődésekből:éj-nappal; évszakok; szívdobogás; lélegzetvétel; ha sétálunk, ütemesen lépkedünk stb…
    Ezer féle példát lehetne felsorolni! A periódikus ismétlődés hozza elő a ritmust mely akármilyen lehet!
    Engem a ritmus fogott meg! Az hogy én (személy szerint) mindig is a lüktetést éreztem a zenében és ezt a lüktetést akartam később visszaadni a dobon!
    Ez egy csodálatos hangszer melynek megszólaltatásához minden porcikánkra szükség van! Így az egész testünket, énünket beletehetjük a zenébe!
    Én személy szerint keresztény vagyok és a dobolást Isten dicsőítésére használom: szívemből-lelkemből, mert ezt a dobolás teszi lehetővé! Nálam ez a helyzet…

  • #1046835

    -Levi-
    Felhasználó

    Másrészt a dob olyan szinten is különbözik a többi hangszertől, hogy sokkal hamarabb rákényszeríti a játékost a nüanszok kijátszására, dinamikai, technikai játszadozásra, hiszen a ritmus adott. Míg egy dallamhangszeren, a ritmus szintén adott, de dallam hordozásán van a hangsúly, ami ha megvan tökéletesen, akkor kezd csak el az apróságokra figyelni az ember. Nem mondanám hogy nehezebb vagy könyebb mint más hangszer, de tuti hamarabb megfogja az illetőt aki elkezdi, már az elején sokkal nagyobb a szabadságérzet, mint más tonalitásban megkötött hangszernél.

  • #1046834

    -Levi-
    Felhasználó

    Sztem a dolog ott kezdődik, hogy mindig kell egy viszonyítási alap, így működik az ember, máshogy nem tudjuk felfogni a dolgokat, mindig kell valami fix támpont. Ez lehet a tér egy pontja ha távolságot, formát akarunk feldolgozni fönt vagy lent, kisebb vagy nagyobb stb… a zene fix pontja a ritmus, az ismétlődés. Ha nincs cilus a zenében, akkor az nem is zene…eleve maga a hang már egy ciklus, hullámokból áll, aminek periódusa van. Tehát ez egy kikerülhetetlen tényező…ez az alap. Van akinek ez mindig is csak alap marad, mert más dimenziókat is figyelembe vesz vagy inkább előtérbe helyez…ők játszanak inkább dallamhangszereken. Én is próbálkoztam pár dallamhangszerrel, akkor még fel sem fogtam, de azokon is teljesen perkuszív módon játszottam. Most is ha felkapok egy basszust vagy leülök a billentyűhöz, azonnal a ritmus tör elő belőllem, nem nyúlós melódiák (igaz mind két példa hivatalosan is ritmushangszer).

  • #1046831

    Drkazmer
    Felhasználó

    Hmm…

    Hát már eleve az egy paradox helyzet, hogy a dobos van a leghátrébb, és mindig ő a legutolsó a csajozásnál, de nélküle tényleg nincs modern zene. Nem létezik. Ez természetesen az ütősökre is igaz, ha nincsen dobszerkó.
    Az önkifejezést illetően pedig szerintem ez a legexpresszívebb hangszer, ugyanis a mozgáskoordináció csak olyan apró pillanatokat enged az embernek, hogy eldöntse, hogy mit szeretne ütni, hogy szinte teljes mértékben a mélyen a tudatban lévő érzések jönnek elő tisztán egy ütésben. Egy begyakorolt figura is sokkal inkább ösztönös, semmint tudatos már a legtöbb esetben. Nekem ezért tetszik. Meg ha leülök dobolni, akkor tökéletesen el tudom felejteni minden bajomat.

  • #1046828

    >SamyDavis<
    Felhasználó

    Hogy miért választottam ezt a hangszert? Pontosan már nem emlékszem. Viszont valami megfogott benne. Hogy igen sok zenében a dob, mint kisérő hangszer adja az alapot, mely nélkül a zene sokszor csak egy üres prüntyögés.
    Rockzenében meg a dob az, ami megadja egy zene lüktetését, irányvonalát.
    Sokáig nem tudtam értékelni a “nagy” dobosok dobszólóit, mert csak össze-vissza püfölésből áltak. Ez mára már egy kicsit megváltozott.

  • #1046827

    jidaki
    Felhasználó

    Szerintem símán megy az önkifejezés, akár egy djembén is… ugyanazt a ritmust (ha már elérsz egy szintet persze és ismered a hanxered) több féle hangulattal le lehet ütni (igazábóll nem tudom elmagyarázni ezt…)
    A hanxert nem én választottam, hanem ő engem… (valahogy mindig elém került egy…)
    na, egyelőre ennyi …

  • #1046825

    Stalker
    Felhasználó

    Ahogy a téma címe is érzékelteti, a topic elsősorban filozófiai jellegű, s inkább olyan ütősök számára hoztam létre, akik hozzám hasonlóan az átlagnál (tudom, ez csúnya szó, fogalom, de most nem tudom kikerülni) elvontabb, elmélyültebb lelkületűek. Egy kicsit körülményes lesz a bevezető, de megpróbálok lényegre törően és röviden fogalmazni.

    Mi is az pontosan, ami konkrétan megihlette bennem e topicot, mint kíváncsiságot piszkáló ötletet?

    – Gyakran folytattam filozófiai vitákat különböző művészemberekkel (film- és zene-esztétákkal, festőkkel, grafikusokkal, és különböző hangszereken, különböző műfajokban játszó zenészekkel), s minden vita és beszélgetés alkalmával kikerülhetetlenül szóba került a művészet eszmei, transzcendens, magasztos lényege, vagyis az önkifejezés, az önmegvalósítás kérdése, és ennek milyensége, hogyanja. Nagyon sok vitapartnerem – de főleg a dallamokat produkálni tudó hangszereken játszó zenészek – a dobot, mint hangszert, mint önkifejezésre szolgáló alkotóeszközt a korlátozottság önkifejezésének kategóriájába sorolták; vagyis sokan úgy tartják, hogy a dobon nem tudhatja az alkotó ember olyan érzelem-színskálával kifejezni önmagát, mint egy orgonán, zongorán, gitáron…

    Érdekelne, hogy a legtöbb dobos elgondolkodott-e már azon, hogy miért választotta ezt a hangszert? Mit szeret benne? S legfőképp mit fejez ki számára a dob, s mit fejez ki a dobos a dobon keresztül? Később én is válaszolok majd a kérdésekre, de előbb megvárok néhány mélységes véleményt, meglátást.

    Kérném szépen a komolytalan fórumozókat, hogy ha nem tudnak a témához hozzászólni, vagy ha nem tetszik nekik a topic, azért ne rongálják szét. Köszönöm! És várom a komolyabb véleményeket!

Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.